A legjobb takarítási tanácsot a nagymamámtól kaptam – és még mindig varázslatosan működik
Vannak praktikák, amik soha nem mennek ki a divatból – főleg, ha a nagyi hagyta ránk őket.
Régi háztartási trükk, ami túlélte az idő próbáját
Nagymamák világa különleges hely – tele van illatokkal, emlékekkel, süteménnyel, meleg takarókkal, és persze azokkal a háztartási titkokkal, amik szinte varázslatnak tűnnek. Gyerekként mindig csodálattal figyeltem, ahogy a nagymamám néhány mozdulattal ragyogóvá varázsolta a konyhát, miközben egy régi ronggyal és néhány házi szerrel dolgozott. Semmi vegyszer, semmi hangos reklámokból ismert márka – mégis, minden tisztább volt, mint bármelyik boltban vett szerrel elérhető mai állapot.
Egyszer aztán, amikor már idősebb voltam, és épp bosszankodva sikáltam a konyhapultot a harmadik sikertelen bolti vegyszer után, odajött hozzám, letette a teáscsészéjét, és azt mondta: „Édesem, a legjobb takarítószer a saját kezed meg egy kis ecet. Csak tudd, mikor és mire kell használni.” Mosolygott, aztán elmagyarázta, hogyan keverjem ki a házi tisztítót, amit ő már az ötvenes évek óta használt – és használta volna ma is, ha nem venném át a stafétát.
Ez volt az a pillanat, amikor megértettem: nem minden csillogó dolog jobb, mint az egyszerű. A nagyi tanácsa olyan alapelven nyugodott, amit ma már „zero waste”-nek vagy „természetes háztartásnak” neveznénk – csak ő ezt egyszerűen csak ésszerűségnek hívta.
A második oldalon elárulom, mi volt pontosan az a varázslatos tanács, ami azóta is a legfőbb fegyverem a takarításban.
Oldalak
