Műanyag válságban: hogyan menthető meg az ipar, mielőtt végleg ellepi a szemét a világot?

Amikor a jó szándék nem fizet

„A műanyag-újrahasznosítás vége közeleg, ahogy eddig ismertük” – mondja Steve Morgan, a RECOUP független szervezet szakpolitikáért felelős vezetője. Az újrahasznosító cégek sorra adják fel, mert képtelenek lépést tartani a piaci realitásokkal.

A magas energiaárak, a bérek növekedése és az alacsony műanyagárak kombinációja halálos keverék. „A legtöbb üzem ma veszteséggel működik – vagy bezár, vagy vegetál” – fogalmaz egy névtelen iparági forrás.

A helyzetet csak rontja, hogy a szabályozás gyakran külföldi piacokat hoz előnybe. A hulladékexport olcsóbb, mint a hazai feldolgozás, miközben a márkák és gyártók sem kapnak elég ösztönzést, hogy hazai újrahasznosított anyagokat vásároljanak.

Pedig a technológia adott lenne. „Ma már olyan fejlesztéseket látunk, amelyekről tíz éve álmodni sem mertünk. De ha ezek nem tudnak üzletileg megélni, eltűnnek” – teszi hozzá Morgan. A RECOUP egy egységes brit minősítési rendszert javasol, amely korlátozná a hulladékexportot és ösztönözné a hazai újrahasznosítást.

A kormámyok reformokat ígérnek: a 2027-ben induló betétdíjas rendszer (Deposit Return Scheme) a fogyasztókat is bevonná: a visszaváltott palackok és dobozok magasabb minőségű alapanyagot biztosíthatnának az iparnak. A körforgásos gazdasági munkacsoport már dolgozik a javaslatokon, de a szakértők szerint a hatásuk csak évek múlva lesz érezhető.

Virginia Janssens, a Plastics Europe ügyvezetője szerint a kontinens lemaradásban van:
„Ahol olcsóbb és könnyebb gyárat építeni – ott fogják építeni. Ha a nagy cégek elviszik a beruházásokat Ázsiába, nem fognak visszajönni. Ez húsz évvel vethet vissza bennünket.”

De a válság közepette is akadnak túlélők és úttörők. A harmadik oldalon bemutatjuk milyen megoldásban látják a jövőt.