Matisse-kiállítás nyílt a Szépművészetiben - párhuzamosan megnézheted Bosch képeit is

A szín és a vonal harmóniája

A művész 1918-ban Nizzában telepedett le, ahol harmonikus, intim formátumú képek sorát alkotta meg, modelljeit fénnyel telített enteriőrökben ábrázolta. A művész „nizzai korszakának” legkedvesebb modellje, Henriette Darricarrére látható a művész Odaliszk vörös nadrágban [Odalisque à la culotte rouge] (1921) című képén, mely Matisse odaliszkokat, a keleties ruhába öltöztetett, csábító nőalakokat ábrázoló festményeinek első darabja. A művészt kevésbé az orientalisztikus téma, sokkal inkább az alak és az enteriőr dekoratív egységének kialakítása foglalkoztatta. Az 1930-as években ismét egy kísérletező szakasz következett az életműben. Az ekkor festett, szinte geometrikus egyszerűségű formákra redukált női aktjait Matisse több fázisban alakította át. Az újrafestések és visszakaparások nyomai a kiállításon bemutatott Ülő rózsaszín akt [Nu rose assis] (1935–1936) című mű felületén is megjelennek.

Matisse 1946 és 1948 között alkotta a homogén színmezők és a hangsúlyos kontúrok kontrasztjaira épülő „vence-i enteriőröket”, melyek festészeti életművének összegzéseként is leírhatók. A művész ezt követően szinte kizárólag gouache papírkivágásokat készített, melyeket a kiállítás záró szekciójában mutatunk be. A kezdetben még csak a kompozíció kidolgozásához használt, majd hamar önállóvá váló papírkivágások technikájának kialakításával Matisse az oeuvre egyik központi problémáját, a szín és a vonal harmóniáját új összefüggésben valósíthatta meg. A kérdést Matisse késői fő művének, a vence-i Rózsafüzér-kápolna összeművészeti programjának kidolgozásakor monumentális léptékben értelmezte újra. A kápolna színes üvegablakaihoz készített második tervváltozat, a Halványkék üvegablak [Vitrail bleu pâle] (1948–1949) a kiállítás egyik kulcsdarabja.

A tárlat a festményekkel párhuzamosan mutatja be Matisse rendkívül gazdag szobrászati életművét, Henriette-portréinak, illetve a 20. századi szobrászat egyik egyetemes fő művének tekinthető Hát-sorozatnak [Nu de dos] (1909–1930) pedig külön szekciót szentel. A tárlaton a festmények és szobrok mellett Matisse egyedi, sokszorosított és alkalmazott grafikai munkái, valamint a gouache papírkivágásokkal megtervezett és saját kézírású szövegével együtt közreadott Jazz (1947) című művészkönyve mutatnak rá az életmű mediális sokszínűségére.

A tárlat katalógusában külföldi és hazai szerzők tanulmányai mellett Matisse saját írásaiból is közlünk válogatást, melyek meghatározó része első alkalommal jelenik meg magyar fordításban.

A kiállítás kurátorai: Aurélie Verdier, a Centre Pompidou munkatársa és Fehér Dávid, a Szépművészeti Múzeum művészettörténésze.

Leadfotó: 123rf