Inspiráló Nők 2022: „Ha lehet választani egy hektár szőlő és egy angliai állásajánlat között, én az egy hektár szőlőt ajánlom” – Luka Enikő
A Femcafe.hu Inspiráló Nők Díj jelöltjével, Luka Enikővel beszélgettünk, aki a leginspirálóbb gasztronómiai teljesítmény díjának egyik esélyese 2022-ben.
Inspiráló Nők Díj
A Femcafe.hu negyedik éve jutalmazza azokat az ösztönző női példaképeket, akiknek munkássága, teljesítménye és személyisége példaként szolgálhat a közösségek számára. Idén is 7 kategóriában keressük a leginspirálóbb nőket olvasóink segítségével.
A kategóriák 3-3 jelöltjét a jelölőbizottság állította össze, olvasóink pedig online adhatják le szavazataikat a számukra legszimpatikusabb jelöltekre.
Díjátadó gála: 2022. október 6-án, a gyönyörű Magyar Zene Házában derül ki, kik lesznek az év leginspirálóbb női. Még több információért kattints ide!
Az esemény fő támogatója: Szerencsejáték Zrt.
Ismerd meg a jelölteket: Luka Enikő
A leginspirálóbb gasztronómiai teljesítmény kategóriájában idén is három nagyszerű nőt jelölt a bizottság, köztük a 45 éves Luka Enikőt, aki borászként tevékenykedik a Luka Pincészet tulajdonosaként. A Pincészet irányítását 2002-ben, édesapja halálakor vette át, és noha végzettsége szerint nem borász, mégis belevágott a szőlőművelés és a borkészítés művészetének elsajátításába.
Milyen érzés volt, amikor megtudtad, hogy idén téged is jelöltek az Inspiráló Nők egyik kategóriájában? Mit szóltál hozzá?
Nyilván meglepett, az emberen ilyenkor átfut egy jó érzés és egy kis zavarodottság is, hogy ezt mégis hogyan és miért pont engem? Soha nem az volt a célom, hogy ilyen dolgok történjenek velem, de néha az ember időről-időre kap ehhez hasonló visszajelzést a nagyvilágtól, hogy ezek szerint jó úton járok, és mások is tisztelik, amit csinálok.
Borászként dolgozol a mindennapokban. Erről a szakmáról összességében talán elmondható, hogy többségében férfiak űzik – te hogyan látod a nők helyzetét ezen a pályán?
Amikor én ezt az egészet elkezdtem, akkor ez úgymond egy kényszer volt, hiszen az apukám halála után voltam kénytelen beállni az ő helyére és elkezdeni dolgozni. Akkor nagyon kevés nő volt – egy kezemen meg tudnám számolni, hogy akkoriban kikről tudtam. Pont idén van 20 éve annak, hogy ezzel foglalkozom, azóta pedig azt látom, hogy egyre több olyan hölgy van, aki ezt a férfias szakmát választja, aminek nyilván sokszor családi okai vannak, hiszen például beleszületik egy olyan családba, ahol ezzel foglalkoznak, de sokaknak egész egyszerűen csak megtetszik ez a világ. Akár én is lehetek egy példa arra, hogy lám-lám, nőként is képesek vagyunk megoldani a szakmával járó nehézségeket, de hozzáteszem, hogy nem száz százalékosan. Férfi nélkül nem tudsz mindent megcsinálni: nagyon sok olyan szituáció van, amikor például a párom segítségére van szükségem, és ezt szerintem az összes női borász elmondaná. Mi megteremtjük ennek az egésznek a légkörét, van egy csomó olyan dolog, amit egy nő is meg tud csinálni, de néha kell egy férfi is, ha például szerelni kell a traktort, amikor fel kell rá ülni vagy amikor be kell indítani egy gépet, amit valamiért te nem tudsz beindítani. A másik része pedig a támogatói oldal egy férfi részéről, hogy ő elfogadja azt, hogy az ő választottja ezzel foglalkozik: ha a partnered nem is tud benne részt venni, de mégis támogat téged, mert az kell. Ez nem egy nyolc órától négy óráig tartó műszak, ahonnan aztán elszabadulsz, hanem ha ebbe egyszer belecsöppensz, akkor ez a reggeled, ez az estéd. Ehhez egy olyan ember kell egészen egyszerűen, aki ezt tolerálja – ha ez megvan, akkor tudod csak elégedett nőként ennek áldozni az életed.
Mint említetted, édesapád halála után vágtál csak ebbe bele. Ő inspirált abban, hogy ezt a szakmát válaszd magadnak?
Egyáltalán nem. Mivel két lánya volt apunak, mindig egy kicsit úgy tekintett ránk, hogy ő egy kakukktojás, akit megvert a Jóisten, hogy két lánya született. Éppen ezért soha nem éreztem kényszert, hogy nekem ezt kéne csinálnom, egyszerűen abban az élethelyzetben, amikor én ezt az egész halálesetet átéltem, akkor csak az volt a szemem előtt, hogy valaki, akinek tényleg ez volt az egész élete, az egyik percről a másikra csak úgy kilépett ebből, többet nem tud kimenni a szőlőbe, többet nem tud lemenni a pincébe. És akkor megértettem azt, hogy ez egy olyan folytonosság, amibe azonnal bele kell állni, hiszen nem tudod a szőlőt csak úgy félrerakni – azonnal lépni kellett és oda kellett tenni magam. Úgy voltam vele, hogy teljesen mindegy, hogy mi a végeredmény, el kell kezdenem dolgozni, és akkor egy kicsit persze hittem abban, hogy amit csinálok, az jó.
Akkor neked tulajdonképpen szerencséd volt abban a tekintetben, hogy végső soron megszeretted idővel, amit egykor kényszernek éreztél, hiszen a mai napig ezt csinálod, és a szenvedélyeddé is vált a szakmád. Mit javasolnál azoknak a nőknek, akik azonban még keresik önmagukat és a saját útjukat?
Nem biztos, hogy azt az utat, amit én bejártam. Sőt, így, ahogyan én belevágtam, ennyire felkészületlenül belecsöppenni egy ilyen munkába, azt senkinek sem kívánom. Akinek szimpatikus ez az egész szakma, ma már szerencsére megvannak azok az a lépcsőfokok, amiket végig lehet járni: be lehet iratkozni ilyen iskolákba, el lehet menni borászokhoz tanulni, szakmai tanulmányutakra menni, és az ilyen emberekből is lehet nagyon nagy és nagyon jó borász, hiszen ki lehet tanulni ezt a szakmát. Persze nem baj, ha van jó pár millió forint a zsebükben, hiszen a mai világban a nulláról elkezdeni egy borászatot felépíteni azt én egy picit lehetetlennek tartom, viszont akinek családi örökségként ott van, annak nem szabad elherdálnia. Ha tehát lehet választani egy hektár szőlő és egy angliai állásajánlat között, én biztosan az egy hektár szőlőt ajánlom. Több nőnek is elmondtam már, legyen szó akár egészen fiatal lányokról is, hogy nem biztos, hogy mindig a könnyebb utat kell választani, sőt: a könnyebb útra soha nem fog majd senki visszaemlékezni felnőtt fejjel, de a nehézre igen, hiszen bár olyankor küzdened kell, sírni is fogsz talán vagy sokszor csalódni, esetleg ezerszer újrakezdeni valamit, de annak a végeredménye mégis sokkal édesebb lesz.
Te és az életutad elég nagy inspiráció lehet másoknak. Neked vannak női példaképeid vagy olyan nők az életedben, akikre felnézel?
Sok szempontból lehet válogatni, hogy kire és miért. Anyukámra azért nézek fel, mert egész életében derűs tud maradni, még akkor is, ha a legborúsabb napokat éli: akkor is azt mondja, hogy örülj annak, amid van, nem kell bánkódni mindenen. A volt angol tanárnőmtől szintén sok dolgot megtanultam, például hogy nem érdemes pontozni a borokat, mert akinek az egyik tétel mondjuk 80 pont, a másiknak ugyanaz biztosan 86, tehát nagyon szubjektív ez a dolog, amit csinálok, egyszerűen nem szabad skatulyába rakni. Debreczeni Mónikától is nagyon sok segítséget kaptam még a kezdetek kezdetén: ő is nőként csinálja azt, amit én, nekik például már 30 éves a pincészetük. Az ő példáján keresztül láttam azt, hogy vannak nagyon erős nők, akik ezt a szakmát képviselik, olyanok, akikre fel lehet nézni.
SZAVAZZ LUKA ENIKŐRE ITT!
A jelöltek közül az olvasók online szavazás segítségével dönthetik el, ki kapja a díjat, amelyet október 6-án, a Femcafe.hu - Inspiráló Nők Estje gálán, a Magyar Zene Házában hirdetünk ki.
Leadfotó: Femcafe
Oldalak
Hirdetés
Hasonló cikkek
