Elment Budapest legfontosabb képi megörökítője: Lugosi László

68 éves korában meghalt Lugosi Lugo László fotográfus.

Ettől a héttől kezdve nem lehet Budapestről úgy beszélni többé, ahogy eddig

Július 18-án vasárnap, 68 éves korában elhunyt Lugosi Lugo László fényképész, művészeti szakíró, filmkészítő. A hetvenes években foglalkozott filmmel – a Balázs Béla Stúdió tagja volt, rövidfilmeket készített –, fotóval és írással is, a nyolcvanas évek közepétől professzionális fotográfus lett az építészeti és műtárgyfényképezés területén, rövid ideig zenélt is. Csaknem négy évtizede, 1978-tól kiállító fotográfus, írásai 1980 óta jelentek meg, elsősorban az Élet és Irodalomban, a Magyar Naplóban, a Biciklitolvajban és fényképészeti szakfolyóiratokban. Már pályája korai szakaszában is nem csupán jelen volt a művészeti eseményeken, hanem nyitott és szabad szellemével, kreatív gondolkodásával számos képzőművészeti, fotográfiai és filmes mű, rendezvény inspirálója volt.

1985 óta hivatásos fotósként tevékenykedett, szakterülete az építészeti és műtárgyfotózás volt – írja az artportal.hu. Nagyobb ciklusokat fényképezett a még éppen létező, szemünk előtt elmúló Budapest addig észre sem vett jelenségeiről. Építészeti felvételei készültek egyebek mellett a Hotel Kempinski, a Nationale Nederlanden, a VAM Design, a Fővárosi Szoborpark, a Dévényi és Tsa. pécsi építészeti irodája, valamint a stockholmi ABLivingDesign megbízásából. Építészeti fotói főként az Átrium, a Szép lak, a Magyar Építőművészet, a francia L’architecture d’aujourd’hui és az angol Art and Design című szaklapokban jelentek meg. Műtárgyfotósként elsősorban a Balkon, a Műcsarnok, a Budapest Galéria számára, illetve a Corvina és más művészeti könyvkiadók megbízásából tevékenykedett. Ezen kívül számos beállított portréfelvételt készített kortársairól, művészekről, írókról – megbízásból, ám gyakorta kedvtelésből is. Lefotózta Altorjai Sándor, Erdély Miklós, Gedő Ilka, El Kazovszkij, Veszelszky Béla és más képzőművész életművének javát.

Az utóbbi néhány évben elmélyült kutatásokat folytatott, hogy egy monográfiában feltárja Klösz György, a magyar fotótörténet alig ismert, jelentős, múlt századi személyiségének életművét.

„Nemrég jöttem rá, hogy már egészen fiatal korom óta ugyanaz a szemléletmód jellemző rám, ugyanaz érdekel: az elmúlás. 17 éves koromban az osztály legjobb csaját megkértem, hogy hadd fényképezzem le. Igent mondott. Erre én elvittem Budafokra egy beomlott házhoz, és ott, a romoknál fényképeztem le. Az osztály legjobb csaját… És azóta is, mindmáig vonzódom a pusztuláshoz: azt fényképezem nagy intenzitással és magas színvonalon” – fogalmazott Lugosi Lugo László egy pár évvel ezelőtti interjújában.

„Ettől a héttől kezdve nem lehet Budapestről úgy beszélni többé, ahogy eddig” – írta Bojár Iván András művészettörténész Facebook-posztjában. „Korunk Klösz Györgye, az elmúlt negyven évben talán Budapest legfontosabb képi rögzítője. (…) Könyveket készített az eltűnő kismesterségekről, a zsidó Budapestről, és még annyi mindenféle metszetben szelte keresztül-kasul képeivel a várost. Épp azokról a pontokról exponálta újra képeit, ahonnan eredetileg nagy elődje, Klösz György készített fotókat a gründerzeit éveiben. Lugo végigportrézta a hetvenes-nyolcvanas évekbeli Fiatal Művészek Klubja, majd a demokratikus ellenzék panteonját. Minden sarkot, beugró üzletportált ismert, a jó látószögeket, a külvárosi üzemek képileg érdekesen futó téglafalait. Egyben az egészet és molekuláira szétszedve a várost, a részleteket is. André Kertésszel folytatott beszélgetése korszakos jelentőségű dokumentum. Nagyon nagy veszteség. Kincsek őrzője. (…) Lugo egyszerre volt pedáns szakember, majdnem 19. századi értelemben vett kamerás ember, és szenvedő bolyongó lélek.”

Nyugodjon békében!

Leadfotó: Déri Miklós / artportal.hu