„Láttam Budapest láthatatlan arcát” - A főváros egy utcaseprő szemével

A szavaiból úgy veszem ki, megbékélt a sorsával.
Élek. Na persze fiatalon boldogabb életről álmodtam, de voltak szép éveim. Már úgyse sok van hátra. A java eltelt. Most minek legyek dühös? Kire? Magamra? A körülményekre? A feleségemre, aki elhagyott? És ha mérges lennék, mennyivel lenne jobb az életem? Semmivel. Akkor még azt a szépséget sem látnám, amit megtanultam meglátni az évek alatt. Maga mikor látta utoljára a napfelkeltét?
Ha érdekesnek találtad a cikket, nyomj egy lájkot vagy oszd meg másokkal is!
Olvasd el a "Budapesti arcok" című cikksorozat többi részét is:



























