Egy családanya, aki nem termel hulladékot a mindennapok során

A Femcafe.hu Inspiráló Nők Díj jelöltjével, Tóth Andival beszélgettünk, aki A Leginspirálóbb civil teljesítmény kategória díjának egyik várományosa 2020-ban.

Ismerd meg a jelölteket! – Tóth Andi

A Leginspirálóbb civil teljesítmény kategóriájában idén egy nagyszerű csapatot és két nőt jelölt a bizottság, közöttük a 47 éves Tóth Andit, zero waste tanácsadót és szerzőt, akinek négy éve sikerült bevezetnie háztartásába a hulladékmentes életmódot. Andi az ökológiai válság egyik megoldásának tartja a háztartások által termelt hulladék csökkentését, amelyhez blogján és a közösségi média különböző felületein gyakorlati tippeket is ad.

Mit szóltál ahhoz, hogy te is jelölt lettél az Inspiráló Nők gáláján?

Iszonyatosan meglepett. Igaz, hogy nyertem már egy díjat két évvel ezelőtt, de egyáltalán nem gondoltam rá, hogy egy ilyen témával bekerülhetek az Inspiráló Nők jelöltjei közé, annak ellenére, hogy bár tudom, hogy a téma fontos. Büszkeséggel tölt el, hogy ezt a társadalmi problémát idén én képviselhetem ezen az eseményen.

Mesélj egy kicsit arról, hogyan ismerkedtél meg a hulladékmentes életmóddal?

A környezettudatosság sohasem volt idegen számomra, már tíz évvel ezelőtt elindultam ezen az úton, méghozzá a mosható pelenkákkal. Négy évvel ezelőtt jött viszont a nagyobb fordulat, amikor találkoztam egy Bea Johnsonról szóló cikkel. Ő egy Amerikában élő hölgy aki kitűzte céljául, hogy hulladék nélkül éljen. Amikor a háztartás vezetési módszeréről olvastam, akkor döbbentem rá arra, hogy nem attól leszek környezettudatos, ha az összes bio élelmiszert és öko tisztítószert megvásárolom, hiszen ezekkel rengeteg szemetet termelek. Ez a felismerés sokkolóan hatott rám. . Ez a cikk rávilágított arra, hogy a háztartási hulladék mennyisége nagyon fontos szempont egy környezettudatos életmódban, amit különböző praktikákkal lehet csökkenteni és a nullához közelíteni. Ekkor tehát elhatároztam, hogy most vagy soha, igenis változtatok az életmódomon: elkezdtem átalakítani a különböző élettereket a háztartásban, a fürdőszobától kezdve a konyhán át a beszerzésekig, vásárlásokig. Elég gyorsan haladtam, és szerencsére a család is jól fogadta. Most ott tartunk, hogy nagyjából 90%-al csökkent a havi szemetünk mennyisége ahhoz képest, amit korábban termeltünk. Soha nem mértem meg, hogy pontosan hány kilóról vagy literről van szó, viszont azt tudom, hogy korábban a 120 literes kommunális szemetest, és az ugyanilyen mennyiségű szelektív szemetet hetente vitte el a szemétszállító. Ezzel szemben most a kommunális szemétgyűjtőnk nyolc-kilenc hónap alatt telik meg, a szelektív pedig három-négy hónap alatt.

Mennyire tudtad átragasztani a környezetedre ezt a szemléletmódot?

Az elején nagyon érdekesen fogadták az egészet, amit már megszoktam, mert a mosható pelenkák idején is furán néztem rám. Ahogy azonban teltek a hetek, hónapok, évek, egyre több ember mondta azt, hogy tulajdonképpen ez egy igenis jó kezdeményezés, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni, és nekik is muszáj lépniük valamit. Egyértelműen azt látom, hogy egyre többen állnak rá erre az életmódra, vagy legalábbis tesznek lépéseket az ügy érdekében.

Mi volt az, ami rávitt téged a környezettudatosságra? Miért tartottad ezt annyira fontosnak?

Tíz évvel ezelőtt a szemétmennyiség csökkentése érdekében használtam mosható pelenkákat, illetve azért, mert nagyon tetszettek. A következő lépcsőfok az volt, mikor négy évvel ezelőtt ráeszméltem, mennyi szemetet termelünk. Ekkor még erőteljesebbé vált bennem az a gondolat, hogy túl nagy mennyiségről van szó, és ezen akartam változtatni. Ahogy teltek az évek, és egyre jobban beleástam magam ebbe az új életmódba, és az ehhez kapcsolódó témakörökbe, ezzel együtt változott az én hozzáállásom is. Most már elsősorban a gyerekek miatt csinálom. Egyrészt, hogy az ő szemléletmódjukat is a megfelelő irányba tereljem, másrészt pedig azért, hogy a jövőjüket bebiztosítsam. Így tükörbe tudok majd nézni, hiszen tusom, hogy mindent amit tudtam, megtettem azért, hogy az a bizonyos ökológiai válság enyhébb formában jelentkezzen.

Mit üzensz azoknak az embereknek, akik még nem élnek így, de már kacsingatnak efelé? Mik az első lépések, amiket érdemes megtenni?

Ami nagyon motiváló és hatásos tud lenni, ha ténylegesen megfogjuk otthon a szemetest és kiborítjuk, majd megnézzük, mi van benne – ilyenkor sokkolóan tud hatni az az óriási mennyiség, amit látunk a konyha közepén. Ez a legtöbb emberben megmozdít valamit, hiszen az mind a saját maga által termelt hulladék. Ha például azt látja valaki, hogy tele van PET palackkal a szemetese, akkor megteheti az első lépést, hogy mostantól a PET palackokat leváltja, és alternatív megoldásokat keres helyette.

Sokan úgy gondolják, hogy nem lehetséges nulla szemetet termelni. Elmondanád, hogy pontosan miket teszel ennek érdekében?

Természetesen nálunk is van szemét, de tudatossággal minimálisra tudom csökkenteni a mennyiségét. Ez egy ugyanolyan tudatos életmód eredménye, mint ahogy a cukorbetegek vagy ételallergiások is más módon étkeznek és élik a mindennapjaikat, hiszen a betegségük megkövetel valamilyen változtatást. Ez a zero waste-nél is így van: amikor vásárolni megyek, előre megtervezem, hogy mit fogok venni, mire van szükségem, listát írok, amihez szigorúan tartom magam. A listán szereplő tételekhez összekészítem a csomagolóeszközöket, továbbá megvan az útvonalam, hogy mit hol vásároljak meg, ahol ezt csomagolás nélkül meg tudom tenni. A kulcs pedig tényleg a tudatosság, meg kell tervezni a napunkat, amibe nem férnek bele impulzusvásárlások, hiszen azok fölösleges szemétfelhalmozódást eredményeznek. Ez a megtervezettség pedig elegendő ahhoz, hogy a szemétmennyiséget drasztikusan lecsökkentsük.

Mik a jövőbeli terveid? Van-e valami célod, amit szeretnél még elérni?

Szeretném egyrészt nemcsak a saját gyerekeimet, hanem az összes létező gyereket megszólítani, ezért rendszeres járok oktatási intézményekbe, könyvtárakba, ahol a gyerekeknek és a szülőknek előadásokat tartok arról, hogy élünk mi, és hogy tudnak ők is elindulni ebbe az irányba. Ami a 2020-as év nagy projektje, az a „Dobd ki a szemetest!” kihívás, ami egy egész éves kampány. Minden hónapban egy közismert médiaszereplőt kérek meg a Lelkesedés Kiadóval együttműködve, hogy tegyen egy pár pontos vállalást a személyes tanácsaim alapján. Abban a hónapban zero waste módon él majd, amiről az őt követő fiatalokat, felnőtteket, idősebbeket tájékoztatja, összefoglalva azt, hogy milyen sikereket és buktatókat élt át azalatt a négy hét alatt. Ennek szintén az a célja, hogy minél szélesebb körhöz eljusson, hogy ez az életmód nem egy bonyolult dolog, csak tudatosság és elhatározás szükséges hozzá.

Volt olyan időszak, amikor a „küldetésed” során mélységekbe kerültél?

Igen volt, méghozzá amikor a könyvet írtam. Lelkesen nekilendültem, és amikor készen lett a kézirat, akkor teljesen sorsszerűen összeakadtam egy kiadóval, aki felkarolt, és azt mondta, neki ez a téma annyira tetszik, hogy kiadná könyvben, ezért elkérték a kéziratot. Az első hidegzuhany ekkor ért, ugyanis azt a reakciót kaptam, hogy ez még közel sem kézirat – abból, hogy ez valóban olyan legyen, amiből könyvet lehet kiadni, ahhoz még nagyon hosszú és kemény munka vár rám. Mivel én nem vagyok író, ez igen rossz érzés volt számomra, hiszen rengeteget dolgoztam rajta, és teljesen abban a tudatban voltam, hogy a könyv már nyomtatásra kész állapotban van. Kiderült azonban, hogy ez nem ilyen egyszerű, a könyvírás igenis kőkemény munka eredménye, de végül a kiadó támogatásával sikerült egy szerintem sikeres könyvet elkészíteni.

Ha elmész valahova és óriási szemétkupacokat látsz magad körül, olyankor mit érzel?

Ha ezt négy évvel ezelőtt kérdezed meg, akkor biztos mindenkit leteremtettem volna érte, most viszont már finomodott a módszerem, nem vagyok ennyire erőszakos, ilyenkor igyekszem inkább a jó példát mutatni. Rájöttem arra, hogy azzal nem érek el semmit, ha agresszív módon próbálom rávenni az embereket, hogy csinálják azt, amit én, ez inkább negatív érzéseket vált ki belőlük. Törekszem arra, hogy minél több pozitív élményt szerezzek, és megmutassam, hogy ez milyen jó dolog valójában.

SZAVAZZ TÓTH ANDIRA ITT!

A jelöltek közül az olvasók az online szavazás segítségével dönthetik el, ki kapja a díjat, amelyet a március 5-én, a Femcafe.hu - Inspiráló Nők Estje gálán, a Várkert Bazárban hirdetünk ki.

Leadfotó és fotók: facebook.com/zerohulladek

Oldalak

Szólj hozzá Te is!