Elhunyt az első „cukorkabombázó”, a berlini gyerekek hőse a blokád idején
Gail Halvorsen veterán amerikai pilóta a második világháború utáni években kis ejtőernyőkkel dobott le édességeket a berlini gyerekeknek, ezzel megédesítve napjaikat a szovjet blokád idején. A cukorkabombázó néven elhíresült hőst 101 éves korában érte a halál a minap.
Elhunyt Gail Halvorsen
101 éves korában elhunyt Gail Halvorsen veterán amerikai pilóta, aki kis ejtőernyőkkel dobott le édességet a berlini gyerekeknek a háború utáni szovjet blokád idején. A tisztelet és szeretet övezte Halvorsen családja körében halt meg egy utahi kórházban. Halálhírét a Szövetségesek Múzeuma közölte, amely Berlin egykori hidegháborús amerikai szektorának történetét mutatja be – írja a Euronews.
Halvorsen volt az első amerikai pilóta, aki 1948-ban gépéről csokoládét, rágógumit és más édességet dobott le az elzárt város gyermekeinek, akik még mindig szenvedtek a háború traumáitól. A pilótát, aki később a német-amerikai barátság nagykövete lett, Németországban mazsolabombázóként, Amerikában cukorkabombázóként vagy Wiggly Wings bácsiként is emlegették. Példáját később sok másik pilóta is követte.
„Akár nappal, akár éjjel, hóban és fagyban repültem, boldog voltam a gyerekek arckifejezése miatt, amikor meglátták az égből érkező ejtőernyőket. Egyszerűen megőrültek” – idézte fel 2009-ben egy interjúban Halvorsen. A város fölé érkezve a pilóta sajátos módon billentette meg repülőgépe szárnyát, a berliniek ebből tudták, hogy megérkezett a „cukorkajárat”.
Halvorsen a katonai ranglétrán az ezredesi rangig vitte, és végül a tempelhofi repülőtér parancsnoka lett, amely az 1948-49-es berlini légihíd állomáshelye volt. A pilóták Nyugat-Berlin 2,5 millió lakosának szállítottak élelmet. A légihíd szinte megállás nélkül működött, és több mint kétmillió tonna utánpótlást juttatott el több mint 277 ezer járattal, főként Tempelhofba.
Mercedes Wild 2019-ben felidézte, hogy hétéves kislányként panaszos levelet írt, mert a folyamatos légiszállítmányok zaja zavarta a csirkéit, pedig a tojás akkoriban nagy kincs volt. Halvorsen válaszolt neki, és leveléhez rágógumit és nyalókát is mellékelt. A gesztus nyomán baráti kapcsolat szövődött a pilóta és Wild családja között.
Reményt adott a nélkülözőknek a tudat, hogy valakik gondolnak rájuk. „Nem az édességgel vett le a lábamról, hanem a levéllel. Apa nélkül nőttem fel, mint sok német gyerek abban az időben, s tudván, hogy valaki Berlinen kívülről gondol rám, reményt adott” – mesélte Mercedes Wild.
Halvosen a német fővárosban tett látogatásainak egy alkalmával, már kilencvenes éveit taposva elmondta, hogy mennyire lenyűgözte a berliniek szabadságvágya, és őket, a gyerekeket és szüleiket tartotta az Szovjetunióval való konfrontáció hőseinek.
Nyugodjék békében!
Fotó és leadfotó: PhotoQuest/Getty Images
Oldalak
Hirdetés
Hasonló cikkek
