"Egy lány vagyok, aki minden nap leírja azt, amit érez" - Oravecz Nórával beszélgettünk

A fiatal blogger több ezer olvasóval osztja meg lelkét, emellett könyvet ír és sok huszonéveshez hasonlóan a jövőjét tervezgeti. Őszintén bevallotta, hogy volt időszak, amikor majdnem feladta, de nem tette és mint tudjuk jól döntött. Ha azt hitted, hogy idézetei által már ismered, akkor most rájössz, hogy az csak egy töredéke ennek az érzékeny lelkületű lánynak.

Áprilisban jelenik meg a második könyved, Összekötve címmel. Mennyiben különbözik ez az elsőtől?
Az első könyvem gyakorlatilag egy hosszú blog bejegyzés, az Összekötve pedig egy regény szereplőkkel, történettel, spirituális szállal, de valahol, mélyen bújtatottan ott vagyok benne a blog gondolatvilágával.

Első könyved a sikerlisták élén, a második pedig már a rajtvonalnál áll. Ezzel gondolom teljesült az álmod, de milyen céljaid vannak még?
Igen, a Tejszínhab nélkült már Oravecz sikerkönyvként aposztrofálják, pont a múlt héten jelent meg egy cikk arról, hogy self-publishing könyvként vezeti az e-bookok listáját. Az Összekötve kiadásával igen, teljesült egy álmom, de hatalmas terveim vannak. Szeretnék már csak abból élni, hogy blogolok, nem árulok el nagy titkot, a nemzetközi siker egy elég nagy cél. Továbbá már vannak felkéréseim előadások megtartására, szeretném átturnézni először az országot, aztán pedig a külföldi magyarok közösségeit.

A könyvemmel mindenképp az a célom, hogy angol nyelven is megjelenjen, és sikeres legyen. A megfilmesítés joga nálam van, ez is egy nagy álom, de csak amerikaiakkal csináltatnám meg. Összetételéből és felépítéséből adódóan ez még akár meg is történhet. Amit pedig nagyon szeretnék még: hollywoodi produkciókban azokat az elgondolkodtató mondatokat megírni, amiket aztán idéznek a filmekből (pl.:500 nap nyár, Felhőatlasz, stb.).

Mi ihlet meg? Miből merítesz ötleteket?
Az Élet, a mindennapok. Ahhoz, hogy minden áldott nap írni tudjak, nagyon oda kell figyelnem az érzéseimre, arra, hogy mi játszódik épp bennem. Ha ez megvan, akkor jönnek csőstül a bejegyzések.

Hirtelen jött a siker vagy sokáig kellett érte küzdened?
Még mindig nem mondanám sikeresnek magam. Ez még csak az első lépcső, és hol van még a vége. Több, mint öt éve írok, az első siker 2011. júliusában jött. Addig semmi. Akkor épp fel akartam adni, és aznap írtam meg az utolsó bejegyzésemet, amit aztán két nap alatt 120 000-en olvastak. Ma ez a szám már a 200 000-et is meghaladja. Onnantól kezdve már hívtak kereskedelmi rádióba is. Akkor elindult valami.

Volt esetleg olyan pillanat, amikor azt hitted, hogy feladod?
Igen, persze. 2011 nyarát pont az előbb említettem. Nagyon elegem volt, hogy ennyi év után semmi siker. Volt főszerkesztő, aki azt mondta, hogy fejezzem be az írást, mert nem tudok, és egyébként is csak magamnak írok. Teljesen egyetértek vele. Tényleg nem tudok írni és magamról is írok – de mégis örülök, hogy nem adtam fel, mert kevesen tudnak magukról írni őszintén úgy, ahogy azt én is teszem. Mindenkiben ott vannak az érzések, de nem feltétlenül tudják azokat kiadni.

Pár évvel ezelőtt 9 hónapra külföldre költöztél? Hova mentél és mit csináltál?
2011 októberében költöztem Hollandiába, ugyanis szerelmes lettem, és úgy gondoltam, hogy feladhatok mindent, mert nekem jár a szerelem. Életem egyik legtanulságosabb 4 hónapja volt, amit kint éltem, három hetet dolgoztam sajtgyárban, egy nap után már depressziós voltam. Aztán hazajöttem, a szerelem véget ért, én pedig feljöttem Budapestre megvalósítani magam. Akkor négy napon belül lett albérletem, állásom, és a blog is egyre inkább beindult – hiszen kint teljesen elhanyagoltam.

Sikereid után el tudod képzelni, hogy elhagyod az országot és máshol próbálsz szerencsét?
Persze, el tudom képzelni, a céljaim kötnek is külföldhöz. Ha eljön az ideje, akkor Amerikát megpróbálom. Nagyon szeretném. Viszont fél lábbal mindig szeretnék itt lenni. Nagyon szeretem Magyarországot, és most még úgy egy évig képtelen lennék elköltözni. Szívesen járnék ki magyar közösségekhez előadni a világ minden pontjára, aztán pedig amikor már tudom, hogy melyik város az, ami a szívemhez közel áll, akkor mindenképp szerencsét próbálnék. Egyszer élünk, a hazám pedig a Föld.