Nem megy ki egy dallam a fejedből? Ennek a jelenségnek már neve is van
A zene az őskor óta végig kíséri az ember történelmét. Taps, dobszó, furulya és ezeknél ma már jóval bonyolultabb hangszerek szolgáltatják a muzsikát. Általában hozzájárul a jókedvünkhöz egy jó dal, de előfordul, hogy annyiszor kezdjük dúdolni magunkban, inkább már elfelejtenénk. Mégsem megy.
Beethoven is lehet zaj
Jeney Zoltán zeneszerző szerint „minden hang, amely megszólal, lehet zene. Ha fölöttem az emeleten Beethoven V. szimfóniáját kezdik el játszani, amikor dolgozom (más zenével foglalkozom, tehát csöndre vágyom), akkor számomra ez a Beethoven-muzsika éppoly mértékben zaj, mint amilyen mértékben nem zaj egy utcai kalapács, ha azt, mint hangot kezdem el figyelni”.
Könnyedén meg lehet figyelni, hogy ha szomorúak vagyunk, akkor a melankolikusabb dalszövegű/dallamú zenék felé fordulunk, ha pedig vidámak vagyunk, ennek az ellenkezője történik. Melankolikus hangulatban sokan inkább elvonulunk a világ zajától, visszahúzódunk a zsibongástól. Esetleg felveszünk egy fejhallgatót és vigasztaló dallamokkal igyekszünk kimászni „a gödörből”. Persze az is előfordulhat, hogy tombolni akarunk bánatunkban, amihez szintén beszerezhető egy jó hangszóró szett Euronics akció alkalmával. Aztán csak csínján az indulatokkal, a gitárt talán nem kell fejszének nézni!
Fülbemászó dallam
A mai technológiáknak hála magas szintű élményt tudunk átélni otthonunkban, és egy jó fejhallgatóval még a szomszédot se fogjuk az őrületbe kergetni. Miután meghallgatunk egy dallamot, egy slágert, – biztosan mind találkoztunk már a jelenséggel – az beleragad a fejünkbe, és egyszerűen sehogyan sem megy ki onnan. Ismerős az érzés? Annyira a köztudatba került ez a jelenség, hogy már nevet is kapott: ez pedig nem más, mint a “dallamtapadás” (angolul “earworm”).
Természetesen ez a kutatók figyelmét sem kerülte el, mivel legalább az emberek 90%-át hetente érinti a „probléma”. Többek között Kelly Jakubowskitól és Sebastian Finkeltől származik az a 2016-os tanulmány, amiben kifejtették, mitől ragad meg jobban egy adott zene, mint a másik. Arra jöttek rá, hogy az egyszerű szöveg, a vidám tempó, az érdekes dallamvezetés, vagy az ismétlődés „segítenek hozzá”. A végső konklúzió az volt, hogy teljesen egyedi, kinél mi okoz dallamtapadást. A zenei képzettségen kívül egyes kutatások szerint több személyiségjegy is hajlamosíthat a dallamtapadás kialakulására, például a tapasztalatokra való nyitottság vagy a szorongásra való nagyobb hajlam. A dallamtapadásnak pszichológiai alapjai is vannak; az agyban lévő emlékek és asszociációk összefonódnak a dallammal, így fokozva a tapadás érzését. A zeneszerzők és előadók gyakran tudatosan használják a dallamtapadás erejét, hogy emlékezetes zenéket hozzanak létre. A popkultúrában olyan dalokat találunk, melyek akár évekig is velünk maradnak, mivel a dallamtapadás révén könnyen felidézhetőek.
Kutatás a dallamtapadásról
A BME Pszichológiai Doktori Iskola és az ELKH Természettudományi Kutatóközpont közösen folytatott új kutatásában a dallamtapadás és egyes személyiségjegyek kapcsolatát vizsgálják. A kutatás egyik célja az, hogy jobban megértsék az egyes személyiségjegyek szerepét a dallamtapadás kialakulásában; a másik cél pedig az, hogy feltérképezzék, hogy jelenleg idehaza milyen dalok váltanak ki jellemzően dallamtapadást.
A jelenség nagy valószínűséggel evolúciós okokra is visszavezethető. Az írás megjelenése előtt az ember a hallásán keresztül kapta meg az új információkat, és az egyszerűsített mondókák, dallamok által könnyebb volt megjegyezni ezeket. Ezenkívül pedig vadászatkor rendkívül hasznos volt, hogy a vadász meg tudta különböztetni a különböző hangokat.
De mit tudunk tenni ellene?
Beleőrülni azért nem fogunk, még ha idegesítő is ez a jelenség.
Ellenállni semmiképp sem érdemes, hiszen minél jobban próbálunk, annál inkább hajlamos ott maradni velünk a dallam. Állítólag az adott dallal ellentétes stílusú zene segíthet abban, hogy agyunk figyelmét eltereljük. Illetve megpróbálhatjuk a rágózást.
Végezetül egy érdekes információ: a boldog zenéknek képlete is van! Dr. Jacob Jolij, a Gröningeni Egyetem kognitív idegtudósa megalkotta azt a számítást, ami, ha igaz egy zenére, akkor attól azonnal jobb kedvünk lesz. A feltételek nem mások, minthogy a dal rendelkezzen 150 BPM-mel (beat per minute, azaz percenkénti ütésszám), és íródjon dúr hangnemben. Ezek alapján készült el az alábbi “Feel Good Formula”: Értékelés = 60 + (0.00165 * BPM – 120)^2 + (4.376 * Major) + 0.78 * nChords – (Major * nChords)
Tehát ha rossz kedvünk van, keressük fel kedvenc zenemegosztó portálunkat, és kutassuk fel azokat a dallamokat, amitől jobb kedvünk lesz!
Lead fotó: Pixabay
Oldalak
Hasonló cikkek
