Mit tehetnénk, hogy ne legyünk dühösek és ne bosszankodjunk?
Rendkívül stresszes életet élünk, így még a legapróbb dologtól is dühbe gurulhatunk. A harag azonban rossz tanácsadó - szakértőnk, Kováts Krisztina elárulja, hogyan lehetsz nyugodt minden helyzetben.
Hol akad el boldogságunk – dühkitöréseinknél?
Szaladunk a villamos/busz/metro után, nem vár meg, dühösek leszünk. Várjuk párunkat, hogy megérkezzen, átvegye a gyerekeket. Indulásra készen állunk, hogy mehessünk a régen várt jógaórára/ programra - de nem ér haza. Erről lemaradunk – nem akarjuk, de dühösek vagyunk. Munkahelyünkön valaki elorozza a többek által is minket illető lehetőséget – szétrobbanunk a dühtől. Miért is vagyunk dühösek? Hogy nem az történt, amit vártunk, amit elképzeltünk? Hogy elment a busz? Hogy párunk nem igyekezett eléggé, pedig tudta, hogy nagyon várjuk érkezését? Hogy a kollegánk egy önző alak, aki még talán be is mószerolt a főnöknél?
Meglehet, többször is fel tudnak bennünket bosszantani a nap folyamán ezer meg ezer aprósággal, szivárogtatva el életenergiánkat. Fortyogunk, dühösek vagyunk, amit vagy kimondunk, vagy nem. Ha nem, ámítjuk magunkat a jóságunkkal, amit vagy mások, vagy mi magunk várunk el magunktól – bár kicsit kilóg a lába. Mit tehetnénk, hogy ne legyünk dühösek, ne bosszankodjunk, ami csak veszi el erőnket, jókedvünket, az élet örömét?
A düh az jön. Hiába nem kérjük, nem akarjuk. Ha olyan atrocitás ér, melyet nem tudunk azonnal feldolgozni, akkor itt van. Az első feladat: elfogadni a létezését. Ne akarjunk nem dühösek lenni! Ne ámítsuk magunkat, hogy nincs, ha van, hisz önálló életet él! Megpróbálhatjuk lenyelni, eltussolni, de ha már megjelent, ő élni akar! Ha benyeljük, akkor bent kezd el helyet keresni magának. Próbál kibontakozni, erejével rombolni, belül szít feszültséget, vagy ha már jó sokan vannak, közös erővel betegséget okozni.
Lehetséges, hogy nem is ismerjük fel dühünket, csak ha már betegek vagyunk?
Könnyen lehet, hogy munkánkból adódóan vagy más okból (legtöbbször fel nem ismert érdekből) mosolygunk, kedvesek próbálunk lenni, s csak jóval később, esetleg betegségként megmutatva magát döbbenünk rá, tudatosítjuk a bent feszülő erőket, a szőnyeg alá söpört problémákat, melyek akaratunk ellenére vannak, léteznek, helyt kérnek maguknak. Még az is meglehet, hogy akkor sem tudatosítjuk az összefüggéseket dühünk és a betegségek között.
Lapozz, a cikk folytatódik a következő oldalon!
Fotó: 123rf.com
Oldalak
Hirdetés
