Már bilibe pisilünk! Miért beszélnek az anyák többes számban?

Biztos, hogy mindenki talál a környezetében olyan anyukát, aki erőszeretettel használja a többes számot, amikor a gyerekéről beszél.

A várandósság kezdetében még helytálló ragozás, miszerint növekszünk, ám idejével indokolatlanná válik, például mikor anya azt mondja, hogy bilibe pisilünk. A terhesség alatt teljesen azonosulunk a bennünk fejlődő csodálatos kis teremtménnyel, de mikor megszületik, akkor abban a pillanatban az a pici test független lesz a miénktől.

Őrizzük meg a nőiességet!

Ott kezdődik gyakran a probléma, hogy a nő és a férfi már a várandósság, extrém esetekben még az előtt elkezdik egymást apának és anyának hívni! Ez pszichológiailag nem tesz jót a kapcsolatunknak. Az apa nekünk férj, férfi. A férfinak pedig mi a feleség, a nő vagyunk.

Az anyázás és apázás gyors következménye lehet, hogy megszűnik közöttünk az intimitás és már csak a gyereknek fogunk élni. Persze fontos, hogy szülőként is egységet alkossunk, de a gyerek hosszú távú érzelmi fejlődésének sokkal jobbat tesz, ha a nő és férfi viszonyt látja közöttünk.

Csak ő pisil bilibe, nem mi!

Amikor orvoshoz visszük a gyereket és azt mondjuk, hogy piros a popsink, vagy kiesett a fogunk azzal biztos, hogy mosolyt csalunk az orvos vagy az asszisztens arcára. Persze senki nem fog minket kijavítani, kioktatni, pedig a gyereknek ez káros. Azt hallja folyton, hogy amit ő csinál vagy ami vele történik az az anyjával is. A későbbi egészséges leválást nagyban megnehezíti majd lelkileg.

Fotó: 123rf

„ Kitűnő lett a bizonyítványunk, nagyon büszkék vagyunk!”

Amíg kisgyermek korban a szimbiózis a gyermek érzelmi biztonságát nyújtja, úgy az később erős korláttá válik. Egy kisgyermek egészséges vágya, hogy mindig meg akarja haladni önmagát. Az önállóságot akar tanulni, egyedül akar már véghez vinni dolgokat, ami kompetencia érzetet ad. Kialakul benne az "én".

Kicsiként mindannyian egyes szám harmadik személyben beszélünk magunkról. Anna éhes, mondja magáról a kislány, majd később már úgy mondja, hogy én éhes vagyok. Sőt a kisgyerekek erőszeretettel mondják mindenre, hogy én, én, én akarom. Azzal, hogy felszínesen hagyjuk ezeket, de végül még a bizonyítványt sem tulajdonítjuk csak neki, sokat árthatunk felnőtt énjének.

Leadfotó: 123rf