Ebben más az amerikai palacsinta, mint a magyar: nem kell séfnek lenne, hogy elkészítsd

Sokan vágnak bele az amerikai palacsinta elkészítésébe, ami egy kis újdonságot hozhat.

Reggelire, vagy vacsorára is tökéletes

A legtöbb ételtörténész szerint a palacsintához hasonló ételek már az ókorban is léteztek. Különféle gabonafélékből készített, laposra sütött tésztákat a rómaiak és a görögök is fogyasztottak. Az évszázadok során ezek a receptek számtalan változatban terjedtek el Európában, és szinte minden nemzet kialakította a saját verzióját.

A franciáknál megszületett a crêpe, az oroszoknál a blini, a németeknél a Pfannkuchen, míg a magyar konyha is megalkotta a maga jól ismert palacsintáját. Ez a folyamat sokkal inkább kulturális alkalmazkodás volt, mintsem egyetlen ország találmánya. A ma ismert magyar palacsinta tehát nem magyar eredetű étel, ugyanakkor annyira sikeresen beilleszkedett a hazai gasztronómiába, hogy mára elválaszthatatlan részévé vált annak. Kakaós, lekváros, túrós, vagy éppen a hússal töltött hortobágyi.

A klasszikus magyar palacsinta egyik legfontosabb jellemzője a vékony, könnyű szerkezetű tészta. Az alaprecept első pillantásra rendkívül egyszerűnek tűnik. Lisztből, tojásból, tejből, némi szódavízből, esetleg kevés cukorból és egy csipet sóból készül.

Hol lehet benne hibázni, és hogyan készül az amerikai verzió? Nos, a galériánkban leleplezzük!

Ha túl sok liszt kerül bele, a palacsinta vastag, nehéz és gumiszerű lehet. Ha túl hígra sikerül a tészta, könnyen elszakad sütés közben. Ugyancsak gyakori probléma a csomósodás, amelyet többnyire az okoz, hogy az alapanyagokat nem megfelelő sorrendben vagy nem kellő alaposággal keverik össze. Sok tapasztalt szakács szerint a palacsintatésztának legalább húsz-harminc percet érdemes állnia, mert ez idő alatt a liszt megfelelően megszívja magát nedvességgel, és egyenletesebb állagot eredményez.

Kattints a további képekért!

Leadfotó: 123RF – Illusztráció