Húsbavágó kísérlet: almákkal szemléltette egy tanár, hogyan pusztítják a lelket a bántó szavak

A nyelvnek nincsenek csontjai, mégis összetörheti a szívet
"Egyik nap az osztályomnak bemutattam két almát - ők nem tudták, de az egyiket az óra előtt többször a földhöz vágtam, de ez kívülről nem látszott, mindkettő tökéletes volt. A gyümölcsökről beszélgettünk, és a gyerekek elmondták, hogy milyen egyformák, pirosak, ugyanakkorák, és elég lédúsnak tűnnek.
Kiválasztottam azt az almát, amit a földhöz vagdostam, és elkezdtem mondani, hogy milyen csúnya, undorító egy gyümölcs, borzalmas színe van. Felszólítottam őket, hogy kövessék a példámat, és ők is illessék hasonlóan csúnya jelzőkkel.
A gyerekek először értetlenül néztek rám, de aztán körbeállták a gyümölcsöt, és olyanokat mondtak rá, hogy :"Büdös alma vagy.", "Nem is értem, miért vagy a világon.", "Biztos férges vagy." Olyannyira szétszedtük a szavainkkal, hogy kezdtem megsajnálni a szerencsétlen almát. Végül újra felvettem mindkettőt, és megint megbeszéltük, hogy semmi különbség nincs közöttük. Aztán felvágtam őket. Az alma, amit nem szidtunk, szép és friss volt belül, míg a másik, amit előzőleg a földig aláztunk, csupa rothadás volt. Láttam rajtuk, hogy rájöttek: mit csinálnak a gonosz szavak azzal, aki kapja őket.
Amikor az embereket, de legfőképpen a gyerekeket szavakkal bántalmazzák, belül szörnyen érzik magukat, de nem szólnak, nem mutatják. Ha nem vágjuk fel az almát, nem tudjuk meg, hogy milyen "lelki sebeket szenvedett." Az almával ellentétben azonban mi tehetünk az ellen, hogy ilyen ne történhessen meg. Mi, tanárok megtaníthatjuk a gyerekeket arra, hogy ne csúfolják a másikat, és el tudjuk nekik magyarázni, hogy miért ne tegyék. Meg tudjuk tanítani nekik, hogy álljanak ki a másikért, csak úgy, mint az a kislány, aki, mikor megkértem, hogy gonoszkodjon az almával, visszautasított. Ha senki nem tesz semmit, egyre több lelki sérülést szenvednek az ártatlanok.
Neveljünk egy olyan generációt, ahol kedves, törődő gyerekek vannak. A nyelvnek nincsenek csontjai, de elég erős ahhoz, hogy összetörje a szívet. Vigyázz, mit mondasz."
A poszt hatalmas sikert aratott, és amikor Dutton ezt látta, hozzáírta a következő sorokat:
"Úristen, nem számítottam erre a reakcióra, de felmerült néhány kérdés, amire választ szeretnék adni. Az almát viszonylag gyengéden vágtam a földhöz, ha megérintettük volna, érződött volna, hogy sérült, de mivel csak nézték a gyerekek, így nem látták a különbséget.
Amikor felvágtam az almát, ajánlottam a gyerekeknek különböző technikákat, eszközöket, módszereket, amiknek segítségével levezethetik az idegességüket. Minden tevékenységünk a csapatmunkát, a tiszteletet, a segítséget, a konfliktusmegoldást, az önbecsülést és a magabiztosságot építi - és a gyerekek tudják, hova fordulhatnak segítségért, ha szükségük van rá. Köszönöm a kedves szavakat és a rengeteg segítséget.
Előttem már sok kollégám csinált hasonló dolgokat. Évekkel ezelőtt láttam, hogy a gyerekek almákat vagdostak a földhöz, hogy megértsék, milyen a fizikai fájdalom. Nagyon hálás vagyok ezért az élményért, mert megpendített bennem egy fontos húrt az évek alatt. Az én óráimon azonban csak a lelki bántalmazásra, a szavakra koncentrálok, és a sérülésekre, amiket okoznak. A fájdalomra, ami nem látszik."



























