A kereplő, a nagycsaládos, a levakarhatatlan - 5 utastípus, akikkel a vonaton ülve találkozol

Csakúgy, mint sok más helyen, a vonaton sem választhatjuk meg, ki mellett töltjük el azt a másfél-két órás utat: nincs olyan ember, akit ne hozott volna már össze a balsors a dezodort nem ismerő, a kiabálós, esetleg a síró gyerekét dajkáló utassal. Összeszedtük a leggyakoribb típusokat - figyelem, szubjektív cikk következik!

A fontos ember

Tisztában vagyunk vele, hogy vannak emberek, akiknek a vonaton is muszáj dolgozniuk – rájuk nem is haragszunk, mindenki pénzből él. A legtöbb utas azonban azt hiszi, hogy a szerelvény afféle mozgó társalgó, ahol végre van idő arra, hogy boldog-boldogtalant felhívjon, és végigbeszélje az utat. Érdeklődő emberek vagyunk, így szívesen informálódunk a kis Peti ballagásának körülményeiről, vagy a szemét főnökről, aki megint keresztbe tett Marcsinak, de hékás! A saját gondolatainkat is szeretnénk hallani!

A gyerekkel utazó

Félreértés ne essék, semmi bajunk nincs a szülőkkel, sőt, nagyon átérezzük a helyzetüket, hiszen nem könnyű a kicsiket egyszerre szórakoztatni és kordában tartani. Ugyanakkor magunkat is rendkívül sajnáljuk, amikor újra meg újra meg kell hallgatnunk a nyűgös gyerek fel-felcsendülő sírását. A gyakorlott vonatozó még akkor is meg tudja különböztetni a pityergés eltérő válfajait, ha nincs még utódja.

A levakarhatatlan

Nem tartjuk magunkat antiszociális személyeknek, mégis azt gondoljuk, nem mindenki szereti, ha egy idegen megszólítja, és egész úton csak beszél és beszél hozzá. A levakarhatatlan típus olyan, mint a gyom: bárhol feltűnhet, nem számít, napos, árnyékos vagy ablak melletti a hely; kitartása és beszélőkéje kiirthatatlan, ráadásul minden nemű visszautasítástól újabb erőre kap. Csak egy módszer van ellene: a teljes megadás.

Gifek: giphy.com