A karácsonyfa díszeinek jelentése

A karácsony sokaknak a fa feldíszítésével kezdődik. A közterületeken és adventi vásárokon is hatalmas méretű és feldíszített fenyőcsodákban gyönyörködhetünk, azonban sokan nem tudják, hogy az egyes hagyományos dekorációknak mi a jelentése, s mit szimbolizálnak.

Eredete
A karácsonyfa-állítás szokása Skandináviából származik, s onnan jutott el Németországba a harmincéves háború során, később pedig német közvetítéssel terjedt el Európa többi országában, így Magyarországon is. Az örökzöldek tisztelete a kelta, római, egyiptomi és germán kultúrában is megtalálható, azonban van ahol koszorú vagy fagyöngy formájában testesült meg.

A fa szimbolikája
A fiatal fa kivágása, az ifjú élet feláldozását jelképezte, ami Jézus önfeláldozására utal. A fa ilyenfajta feláldozásának kezdetei a középkorig vezethetőek vissza. A karácsonyfa állítása Magyarországon a reformkor idején honosodott meg az arisztokrácia körében.

A díszek és jelentésük
A fa feldíszítése a 16. században vált divatossá. Ekkor még diót, almát, fából és textilből készül díszeget aggattak az ágakra. A fa tetején eredetileg a csúcsdísz helyett egy csillag állt, mely Jézus szimbólumának is tekinthető, s a betlehemi csillagot jelképezte, mely elvezette a 3 királyt a jászolig.

A később divatba kerülő csillagszórók is az égi tüneményre utalnak, s fényükkel beragyogják a fát, mint ahogy a csillag az égboltot, utat mutatva. Hasonló szerepkörben tűnik fel a színes izzósor is, mely a gyertyát váltotta fel. A gyertyagyújtás fényt és melegséget hoz mind a szobába, mind pedig a szívekbe.

Az aranyalmát a legtöbb helyen ma már felváltották az üveg díszek, pedig erőteljes szimbolikus értelemmel rendelkezett. Egyrészt utal a bűnbeesés almájára, másrészt az összetartozást is jelképezi, így például ma is számos helyen él a szokás, hogy Szenteste egy almát gerezdekre vágnak s a családtagok együtt elfogyasztják, így ha távol kerülnek is egymástól, az összetartozásuk mindig megmarad. Másrészt a tökéletesség és teljesség jelképe is.

Az aranydió és minden szemes termés a bőség jelképe, hasonló logikán alapulva, mint az újévi lencse elfogyasztása. A fára tekeredő díszek (girland, lánc, angyalhaj) a paradicsomi fára tekeredő kígyót eleveníti fel. A szaloncukor azonban a magyar kultúrkör sajátossága, hisz ősét a fondantcukrot a francia hagyománykörből a 14. században vettük át, ám egyedül nálunk jellemző, hogy fát díszítünk vele.