Érdekes történelem az ékszerekről

Az ékszerek segítenek kifejezni egyéniségünket, stílusunkat és nem utolsó sorban hangsúlyozzák nőiességünket. Hogy honnan ered az ékszer és egyes társadalmi kultúrákban mit jelképezett, azt a következő cikkben elolvashatod.

Őskortól napjainkig
Egészen az ősi leletekből, barlangrajzokból tudjuk, hogy már az őskorban viseltek ékszereket nők, férfiak, gyerekek egyaránt. Az első ékszerek állati csontból, kagylóból, csigából, növényekből később nemes fémekből, drágakövekből, zománcból készültek. Egyes törzsek a fülbevalónak sokáig babonás jelentőséget tulajdonítottak, mert úgy tartották, hogy megvédi viselőjét az ártó szándéktól.

Egyiptomiak használták az első ékszereket, akik gyakran a sírba is magukkal vitték őket. Társadalmilag elfogadott volt, hogy kizárólag a királynők viselhettek köldökékszert testdíszként. Különösen az aranyat szerették, mely hatalommal bírt, valamint képviselte számukra a luxust és a különlegességet. Egyiptomi ékszerek jellegzetes sajátossága a síkszerűség és az ezt jellemző szimmetria és a színhatások keverése. Az ékszer típusok két ezredéven keresztül ugyanazok maradnak: karkötők, nyakláncok, fejdíszek, amelyek egyben rangkülönbség jelölésére is szolgálnak, diadémok, mellpajzsok, gyűrűk, csattok, kar- és lábperecek kövekkel, vésett dísszel, zománccal vannak díszítve és nagy művészeti fejlettségre utalnak.

Ékszerek természetfeletti ereje
A görögök az ékszereknek természetfeletti erőt tulajdonítottak, amely megvédi őket a gonosztól. Szívesen viselték, mert kifejezte társadalmi jólétüket és szépségüket. Elsősorban csak a nők által hordott főbb ékszerek voltak: a korona, gyűrűk, tűk és fülbevalók, melyek később oly nagyok lettek, hogy lehetetlen volt őket a fülcimpában viselni, hanem kendőkre erősítve a fej két oldalán mélyen lelógtak s láncokon függő repülő géniuszokkal és orsó formájú testecskékkel voltak díszítve.

A rómaiak az aranyon kívül bronzból, gyöngyből és csontból is készítettek ékszereket. Az ékszer közvetlen kapcsolatot mutatott az öltözékkel, és mint ruhadísz nyer leggyakrabban alkalmazást. A római férfiak csak gyűrűket viseltek, minél tehetősebb volt valaki, annál többet hordott az összes ujján. Rómában a férfiasság jelképének tekintették a mellbimbón átszúrt karikát. XVII. század közepére egész Európában fellendülést nyert az ékszer, különösen az antik ékszer. Háttérbe szorítva az ötvösmunkákat később a gyémánt ékszerek és gyöngyök lettek a divatosak. XX. században ezek az anyagok cserélődnek, különböző stílusban jönnek divatba, sőt már műanyagból is készítenek ékszereket. 1920-as években divatbemutatón használták elsőként a bizsut, amely drágakövekre, nemesfémekre hasonlító ékszer. Nem képviselnek értéket, egyszerűen harsányabbak, dekoratívabbak és szép anyagból készülnek.

A XX.században
Számos drágakő és nemesfém közöl a három kiemelkedő nemes ékszer, amely az ősidők óta napjainkig, egy egyén közösségben betöltött társadalmi rangját, szerepét, gazdagságát, vallási, vagy kulturális hovatartozását jelenti:

Igazgyöngy: az ékszerek királynője, az egyetlen szerves drágakő, amely osztriga fajtájú tengeri- és édesvízi kagylókban, csigákban keletkezik. Értékét meghatározza a mérete, a formája, a felület minősége és a színe. A legfontosabb szempont, amely a gyöngy értékének a mércéje, az a gyöngy felületének a fénye, a luster. A koronás hölgyek és a hírességek egészen napjainkig szívesen hordják a gyöngyöket.

Arany: a nemesfémek királyának is nevezik, mert nem oldódik fel a legtöményebb savakban sem. A tartósság és az örökkévalóság jelképe minden kultúrában, korban sokat jelentett, mert értékét mindig megőrzi. Legkeresettebb árucikk a világon, évszázadokon keresztül használták fizetőeszközként. Rengeteg nemzet harcolt, küzdött, igázott le országokat az aranyért. Napjainkban is hatalom, a gazdagság, a jólét mutatójának is számít.

Gyémánt: a legkeményebb természetben előforduló széncsoporthoz tartozó ásvány, amelynek átlátszósága, fénytörése, színszórása a legmagasabb fokú. Felhasználják iparban és drágakőként. Színét tekintve, amely nagy hatással van az értékére - lehet színtelen, sárga, zöld, barna, piros rózsaszín szürke, fekete is. Legtisztábbak az indiai és legszínesebbek a dél-afrikai gyémántok. Drágakőként az értékét karátban határozzák meg 4 C alapján (Colour, Clartiv, Carat, Cut).