Kapcsolódás egymással és a természettel: 5 + 5 tipp, hogy ez valóban megtörténjen

Szabadtéri helyszín választásakor a jegyes párok tulajdonképpen arról döntenek, hogy az élet egyik legszebb pillanatát a természet ölelésében, elegáns egyszerűségben, és csakis egymásra koncentrálva élik meg. A természet valahogy mindig emlékeztet arra, mi fontos. Nincsenek túldíszített háttérfalak, mesterséges fények – csak a valódi környezet, ami egyszerre díszlet, hangulat és szimbólum.
A szabadtéri esküvő ösztönösen emberi. Mindenki lazábban, nyitottabban van jelen, a szertartás valahogy természetesebb.
Évről évre sokan felteszik nekem a kérdést: „Mitől lesz különleges az esküvő?” A válasz egyszerű: attól, hogy igazi. Nem a dekoráció, a ruha vagy a menü dönti el, hanem az, hogy a pár és a vendégek hogyan érzik magukat benne. Itt nem kell túlgondolni semmit – az egyszerű jelenlét, a zöld környezet és a szabadságérzet elég ahhoz, hogy mindenki egy kicsit jobban része legyen az eseményeknek. Ilyenkor minden a kapcsolódásról szól: a közös múltról, a jelen boldogságáról és arról, hogy a pár együtt indul tovább.
“A leggyakoribb kérdés a pároktól, hogy van e B tervünk eső esetére. A kérdés persze jogos. Az egyik rendezvényterem mindig készen áll emiatt…” - mondta Metzinger Ferenc a Nairam rendezvényközpont vezetője, és hozzátette attól, elenyésző az a többletkockázat az esetleges rossz idő miatt, mint amennyivel szebb, és meghittebb lehet az esküvő szabadtéren.
5 érv miért imádjuk a szabadtéri esküvőket?
1. A természet univerzális háttér – Egy naplementés esküvői fotó többet mond ezer filternél. Minden szögből művészi, és nem kell hozzá virágtenger – elég egy rét vagy vízpart.
2. A szabadság érzése – Nincs plafon, nincsenek falak. A gyerekek rohangálhatnak, a nagyik táncolhatnak mezítláb, a vendégek pedig végre nem a székhez ragasztva léteznek.
3. Egyedi hangulat – Minden szabadtéri esküvő más. Az ég, a fények, a fák, a madarak, a szellő – mind együtt komponálják meg a nap dallamát.
4. Kreatív ceremónia lehetőségek – Erdőalji eskü, tóparti fogadalomtétel, naplementés gyűrűhúzás. A lehetőségek végtelenek, csak a fantázia (meg az időjárás) szab határt.
5. A vendégek sem felejtik el – Egy jól sikerült szabadtéri esküvőn a vendégek nemcsak jól érzik magukat, de évekkel később is mesélni fogják, „amikor a Tisza partján a nagymama meglépett a borospohárral…”
5 tipp, hogy zavartalan legyen a szabadtéri esküvő
Megvan a helyszín, a dekor, az ötletek, de mi az, amit semmiképp ne hagyj ki a szervezésből? Kormos Róbert ceremóniamester elárulja azokat a klasszikus hibákat, amiket nem érdemes elkövetned.
1. Készülj fel az időjárás kiszámíthatatlanságára - Akárhogy is nézzük: a szabadtér kiszámíthatatlan. Legyen B-terv! Egy könnyed sátor, esernyők, pokrócok vagy egy fedett rész nem vesz el a szabadságból, de biztonságot ad, ha hirtelen megfordul az idő.
2. Hangosítás, de okosan - A természet romantikus, de nem úgy nem hangosítható mint egy belső helyszín. Ha a vendégsereg nem hallja a fogadalmat, csak azt, hogy „fffffff... szerettelek... zzzzzszzz... örökké!”, az ciki. Profi hangtechnika, mikrofon, hangpróba – ne ezen csússzon el a pillanat.
3. Kényelmes lábbeli – főleg a vendégeknek - A fűbe süllyedő tűsarkú örök klasszikus. Jelezd előre, ha szabadtéri a buli, és ajánlj „terepbarát” dress code-ot. Vagy legyen gumicsizma a welcome csomagban. Eskü, imádni fogják.
4. Ne hagyd, hogy a bogarak legyenek a vendégeid!
A természet közelsége csodás, de vele járnak a rovarok is – főleg nyáron, vízparton vagy erdőszélen. Készülj fel: helyezz ki természetes rovarriasztókat (pl. citromfű- vagy levendula-illatú mécseseket), legyen kéznél szúnyogriasztó spray, és fontold meg a rovarhálók használatát is az étel körül. Így a figyelem a szerelmen marad – nem a csípéseken.
5. Bízz profikban
Ha nemszereted a feszengést, akkor a szabadtéri esküvő a te tereped. Csak vedd komolyan a lazaságot: tervezz meg mindent, hogy a pillanatban már csak nevetni, csókolni és pezsgőzni kelljen.
Egy profi ceremóniamester ott áll egy mikrofon mögött, egy rét közepén, és tudni fogja, mikor kell csendben maradni, mikor kell beszélni – és mikor kell menteni a menyasszonyi fátylat a szél elől. Olyan biztonságos keretet teremt, amelyben az ember nem vendég, hanem újra kapcsolódik valami régihez – önmagához, a másikhoz, az élethez.