Nehogy ezt tedd a vécépapírral, a többség még mindig rosszul csinálja
A vécépapír minden háztartásban ott van, azonban sokszor hibásan tároljuk, vagy rosszul használjuk, és ez hatalmas gondot okozhat.
A szakértők szerint van néhány dolog, amiknek komoly egészségügyi kockázatai vannak
Láttunk már pánikvásárlást, ahol a palackozott vízzel kezdenek az emberek, aztán jön a vécépapír. Ez is jól mutatja, hogy mennyire nélkülözhetetlen áru.
A vécépapír története egészen az ókorig nyúlik vissza, bár akkor még egészen más formában jelent meg. Az emberek a természetben talált anyagokat használták tisztálkodásra: leveleket, mohát, fakérget, sőt, egyes kultúrákban kagylókat vagy kókuszhéjat is. (Lehet innen jött a kagyló ötlete A pusztító című filmben.)
Az ókori rómaiak például egy hosszú bot végére erősített szivacsot alkalmaztak, amelyet tengervíz és ecet keverékében fertőtlenítettek. Ez a megoldás ugyan praktikusnak tűnt, de a közös használat miatt komoly higiéniai kockázatokat hordozott. Az ókori Kínában már a 6. században megjelent a papír alapú tisztálkodás, és a Tang-dinasztia idején a császári udvar számára különlegesen puha, illatosított papírt gyártottak.
A modern vécépapír kora a 19. század közepén kezdődött, amikor Joseph Gayetty 1857-ben piacra dobta az első kereskedelmi forgalomban kapható papírlapokat, amelyeket aloe verával itatott át. Bár az ötlet úttörő volt, a termék nem aratott azonnali sikert. A valódi áttörést a Scott testvérek hozták el, akik perforált tekercsek formájában kezdték árusítani a vécépapírt. A gurigára tekert, könnyen adagolható papír gyorsan népszerűvé vált, és a 20. század elejére már elengedhetetlen kelléke lett a modern fürdőszobának.
Azonban sok mindent még mindig rosszul csinálunk. Hogyan kellene használni, tárolni, és jó ötlet-e a nedves vécépapír, azt a galériánkban megmutatjuk!
Leadfotó: 123RF
Oldalak
