Sokkoló állapotok az egészségügyben - Az ellenségednek se kívánd, hogy kórházba kelljen mennie

Szabó Tímea, független országgyűlési képviselő egy hónapra önkéntes ápolónőnek állt, és azóta rendszeresen osztja meg elképesztő történeteit a magyar kórházi állapotokról. Ma van az Ápolók Nemzetközi Világnapja, minden tiszteletünk az övék.

Tudjuk, hogy nagy a baj az egészségügyben, de a politikusnő fotói és élménybeszámolója még súlyosabbnak láttatja a helyzetet annál, amit mi is naponta tapasztalhatunk a saját bőrünkön.

"Ez maga a földi pokol" - ezekkel a sorokkal kezdte beszámolóját a politikusnő, és véleménye - beszámolóját olvasva - azóta sem változott.

Jó segíteni

Tímea egy hónap lejártával, a rossz tapasztalatok és a borzalmas körülmények ellenére sem hagyta abba különös küldetését, kérvényezte, hogy folytathassa segédápolói munkáját.

"Nem olyan intenzíven, mint eddig, de szeretném tovább csinálni, mert tényleg érzem, hogy segíthetek. Hosszú évek óta végzek önkéntes munkát, hol anyaotthonban, hol hajléktalan szállón, hol ételosztásban segítek, de Afganisztánban is dolgoztam 2 évig. Mert segíteni jó. Márpedig itthon nem csak a betegeken kell segíteni, hanem az egész betegellátáson"

Ismeri a betegek történetét

Tímea ismeri a betegek történetét, hisz megállítják, mesélnek neki. Tudja, mióta a kórház lakói, mi lesz velük.

"Azt nem, hogy meddig maradnak. Közben a többiek megállás nélkül végzik a napi munkát.(..) Idős bácsit tolják ki az egyik szobából, nem tudom, hova viszik, nem kérdezem. Sovány, alig lélegzik. Fiatal nővér megsimogatja: „úgy sajnálom!” Csak magának mondja, hozzátartozó nincs."

Alacsony fizetések

Az ápolók, akik emberfeletti munkát végeznek, még fizetésnapon sem boldogabbak. Döbbenten nézik telefonjukon, hogy mennyi pénzt kaptak nehéz és fárasztó munkájukért, amivel gyakran életeket mentenek.

„204 órás munkáért márciusban 125 ezer forint.” Átlag heti öt nap, napi 10-11 óra betegágy mellett, fertőzésnek kitéve, felelősséggel, gyakran eszközök nélkül. Nem itt, mindenhol. Innen is, onnan is, röpködnek a számok, 110 ezer, 115 ezer, 196 óra, 216 óra, ebből nem lehet megélni."

Szétesett családok

A nővérek nem kis hányada neveli egyedül a gyerekét, az ápolói munka szétdúlja a kapcsolatokat.

„Tudod, a család nem bírja, hogy hétvégén meg ünnepnap is be kell jönnünk, meg hát ez a 12 órázás…” – mondja az egyikük. A nappali műszak reggel fél 7-kor kezdődik, este fél 7-kor vége. Aki egyedül van óvodás, iskolás gyerekkel, nagyszülő nélkül, mit csinál? Kérdezem, hallgatnak."

A takarítónők közmunkások?

A kórházi takarítás nem áll mindig a magaslaton. A Szegedről indult 1001 orvos hálapénz nélkül csoport szerint többen halnak meg hazánkban kórházi fertőzésekben, mint autóbalesetben.

"Tisztaság van, két emeleten egy takarítónő dolgozik hajnal óta. Betegszobában, nővéreknél, mosdóban, havi ötvenért. Gondolom közmunkás, de nem kérdezem meg. Odajön, mondja, hogy szóljak, ha valamit fel kell takarítani, hányás, bármi, addig visszamegy a földszintre. Több takarítónő váltja egymást időről időre, látom a főnővér arcán, hogy nem mindig elégedett, de nem küldi el őket. Egyedül nevelik a gyerekeiket. Hova menjenek utána? "

A következő oldalon folytatódik a kórházi horror.