Megvan, de vajon meddig? A lombik utáni várandósság félelmei

Hazánkban évente több mint 6000 lombikbébi programot végeznek, így napjainkban is valószínűleg több száz lombik segítségével gyermeket váró kismama várja, hogy életet adjon gyermekének. A lombikprogram nemcsak anyagilag, hanem – elsősorban a reménybeli édesanyák számára - testileg is megterhelő, hiszen a hagyományos IVF program injekcióval történő hormonális stimulációval, valamint altatásban végzett tüsző punkcióval is jár, nem is beszélve a vizsgálatokkal járó kellemetlenségekről.

A sokszor éveken át tartó eredménytelen próbálkozás az oka annak, hogy ezek a párok akkor sem tudnak felhőtlenül örülni a gyermekáldásnak, amikor végre megfogan a gyermek, akiért sokszor akár éveken át is küzdöttek. Az IVF programot követő várandósságról Higi Verát, a Versys Clinics Humán Reprodukciós Intézet pszichológusát kérdeztük, aki munkája során elsősorban ezekkel a párokkal foglalkozik a meddőségi program különböző szakaszaiban illetve az azt követő időszakban.

Speciális lélektani helyzet

„A lombikbébi programban való részvétel mindig egy speciális lélektani helyzet. A gyermekáldás egyetlen útja hosszú évezredek óta az volt, hogy egy férfi és egy nő egyesült, majd megszületett a közös utód. Természetesen meddő párok mindig is voltak – erre a Bibliában is találunk utalást – ők elsősorban spirituális úton, és különböző néphagyományok segítségével igyekeztek gyógyítani magukat. 1975 óta új perspektíva nyílt a meddőségi problémával küzdő férfiak és nők számára, hiszen ekkor született meg az első lombikbébi – Louise Brown. Természetesen az elmúlt csaknem 40 évben a tudomány sokat fejlődött, így egyre fejlettebb technológiák állnak a meddőségi problémával küzdő párok segítségére, így sokan ezt e megoldást választják, ha késik a baba.” – magyarázza Higi Vera pszichológus.

A korábbi spirituális és természeti gyógyítást tehát nagy részben felváltotta az elsősorban különböző technológiákkal dolgozó testi gyógyítás, azonban a pszichés háttér – vagyis a gyermektelenség miatt hónapról-hónapra megélt szorongás - megmaradt.

„Egy lombikprogram sosem pusztán testi síkon történik, hiszen a beavatkozásokkal egy időben a pár bizakodik, vagy éppen elveszti a reményt, és számos akadályon kell testileg-lelkileg átjutnia, mire megszületik a baba. Azért sem könnyű megküzdeni ezzel a helyzettel, hiszen sok pár életében ez az első olyan szituáció, amikor sokat tehetnek ugyan a cél érdekében, de garancia még így sincs a sikerre, mindössze az esélyeken lehet javítani. A bizonytalanság, mi szerint lesz-e elég petesejt, embrió, megtapad-e a méh nyálkahártyájában – mind egy-egy olyan állomás, ahol akár véget is érhet a remény, ezért a nemzetközi kutatások alapján a párok kétharmada nem anyagi okokból adja fel a küzdelmet, hanem egész egyszerűen azért, mert nem bírják tovább ezt a bizonytalansággal járó lelki terhelést” – tudhattuk meg a szakembertől.

A statisztikák alapján a lombikbébi programok hozzávetőlegesen 30%-a vezet sikerre, vagyis a párok egyharmadánál végül hosszabb, vagy rövidebb küzdelmet követően megfogan a kívánt gyermek. De mi a helyzet az ilyen úton létrejött várandóssággal?