Te is libabőrös leszel, ha egy jó dalt hallasz? Akkor különleges vagy!
Az a bizonyos frisson
A jelenségnek egyébként neve is van, az angolban frissonnak, vagyis borzongásnak hívják. De miért különleges az, aki libabőrös lesz egy zeneszámtól? Azért, mert teljesen másképp működik az agya, mint az átlagnak - írja a Mirror, aki Matthew Sachsra, a Dél-Kaliforniai Egyetem egykori hallgatójára hivatkozik.
A hallókéreg és a prefrontális kéreg
A hallókéreg az agy hallásért felelős része, a prefrontális kéreg pedig a megfontolt cselekvés, az agresszió-szabályozás, a figyelem-összpontosítás és a problémamegoldó gondolkodás központja.
Sach a kísérletéhez 20 hallgatót választott ki, közülük 10 mondta azt, hogy szokott lúdbőrözni zenehallgatás közben. A teszt időtartama alatt minden alany agyát figyelték, aminek révén kiderült, hogy a libabőrös csoport tagjainak más az említett szerv szerkezete. Náluk sokkal több idegi kapcsolat található a hallókéreg és a prefrontális kéreg területén, de a két rész közötti összeköttetés, működés is hatékonyabb.
Folytatódik a kutatás
„Azok, akik érzékelik az úgynevezett frissont, erősebb és intenzívebb érzésekre képesek” - így Sach, aki elhatározta, folytatja kutatásait a különleges jelenséggel kapcsolatban. A közeljövőben az elmére tett hatását szeretné vizsgálni: szerinte ugyanis a zene maga csak egy részét képezi az élménynek, az emberek ugyanis a számokhoz általában emlékeket, illatokat stb. rendelnek. Ezek így, együttesen felelősek a hatásért.
Sach egészen odáig ment, hogy kijelentette: felfedezései akár a különféle mentális betegségek (például a depresszió) gyógyításában is hasznosak lehetnek. „A zene örömöt, de szomorúságot is okozhat, sőt fel is pörgethet. Ahogy a horrorfilmek félelmetes jeleneteitől égnek állhat a hajunk, úgy a dalban megjelenő magas hangok a meglepetés érzését válthatják ki belőlünk. Az ilyen hangok a sírásra hasonlítanak, ami pedig a fájdalom jele. Aki depressziós, az képtelen észrevenni és megélni a mindennapi élet örömeit. A zenét az előbbi okfejtés alapján azonban kiválóan lehetne alkalmazni a terápiák során - a szakember a dallamok alapján könnyebben fel tudná térképezni a páciens érzelmeit, így segíteni is célzottabban tudna.”
Mindenki maga döntse el, hogy a '90-es évek zenei kínálata jó volt, vagy inkább silány, az azonban biztos, hogy ezeket a számokat rongyosra hallgattuk anno!