Megdöbbentő eredménye lett egy magyar kutatásnak: a fiatalok 91%-a nem segítene, ha valaki elájulna mellettük az utcán

Ki merne segíteni, ha valaki elájul a közelében?

A véradáshoz is csak annyi kell, hogy meggyőzzük magunkat, képesek vagyunk elviselni egy tűszúrást, hogy másoknak segíthessünk. Csak úgy tölthetjük fel a hiányzó vérkészleteket, ha újra és minél többen – fiatalok és idősebbek – válnak rendszeres véradókká. Az IPSOS-kutatás válaszadóinak 72%-a életében legalább egyszer volt már elsősegély-tanfolyamon, ennek ellenére kevésbé magabiztosak a tudásukban: az ezer válaszadó átlagosan 2,8-ra értékelte magabiztosságát egy 5-ös skálán. A kutatásában résztvevők közel egyötöde került már olyan helyzetbe, amikor elsősegélyt kellett nyújtania. Az idősebbek jellemzően kevésbé magabiztosak tudásukban, ugyanakkor kevesebbszer is kerülnek olyan helyzetbe, amikor elsősegélyt kell nyújtaniuk. A fiataloknak – bár magabiztosabbnak tartják magukat – mindössze 9%-a merne segíteni, ha valaki elájulna mellettük az utcán.

Az első és egyik legfontosabb teendő, ha valaki rosszul lesz mellettünk, hogy megvizsgáljuk és segítséget hívunk. Mindössze egy perc elegendő, a jelek felismerésére, a határozott fellépésre és a segítséghívásra. Sajnos a kutatásban résztvevők mindössze fele tudja csak helyesen a mentők hívószámát (104) – igaz, a 112-es segélyhívón keresztül is kérhetünk segítséget. Az időfaktor ugyanis kulcsfontosságú, különösen hirtelen szívleállás esetén. Öt percen belül meg kell kezdeni az újraélesztést, hogy elkerülhető legyen az idegsejtek maradandó károsodása. Ilyen esetben a laikus segítségnyújtás döntő szerepet játszik. A 2-es és 3-as metró vonalán 2013 óta minden megállóban van defibrillátor, ami szükség esetén – a forgalmi ügyeletes értesítésével vagy a vészjelző készüléken keresztül jelezve – azonnal igénybe vehető.

Cikkünk folytatódik, lapozz!

Fotó: Médiaunió Alapítvány