"Nekem az embriók a pácienseim" - Mesél a meddőség kezelésének híres hazai képviselője

Interjú Dr. Vereczkey Attila szülész-nőgyógyász főorvossal, a Versys Clinics orvosigazgatójával. (x)

"Ígérd meg, hogy nem végzel abortuszt"

Nemhogy nem szakít meg egészséges terhességet Dr. Vereczkey Attila, hanem meddő pároknak segít, hogy babához jussanak. Egyetlen célja van, hogy minél nagyobb eséllyel születhessen gyerek a meddő pároknál. Édesapja, édesanyja és a nagyapja is orvos volt, a bátyja is orvos - ahogyan fogalmazott: nem volt kérdés, hogy ő is orvos lesz. Édesapja nem örült, hogy szülész-nőgyógyász lett, és amikor már nagyon beteg volt, azt mondta a fiának: "Egy kérésem van: ígérd meg, hogy nem végzel abortuszt." Dr. Vereczkey Attila megígérte - de nemcsak ezért, hanem meggyőződésből sem szakít meg terhességet.

Igazi orvosdinasztia az önöké. Ha jól tudom, szinte mindenki orvos volt a családban.

Édesapám vonalán mindenki orvos volt, édesanyám vonalán pedig mindenki a komolyzenével foglalkozik. Édesanyám volt a kapocs, hiszen ő szemorvos volt és zenélt is. Egyébként a zene és a gyógyítás sok szempontból összefügg egymással. Az unokatestvérem Kocsár Balázs az Operaház zenei igazgatója. Az ő édesapja Kocsár Miklós, Kossuth-díjas zeneszerző. Én sajnos aktívan nem zenéltem, csupán kórusban énekeltem. Nagyapám háziorvos volt Forráskúton, amely egy kis község Szeged mellett. Édesapám sebész volt, amikor elment a klinikáról, ő lett Forráskúton a körzeti főorvos. Nagyon korán, 59 évesen meghalt. Ekkor hazajött a bátyám Németországból, és azóta ő a háziorvos a faluban. Ha ma bemegy hozzá egy páciens, akinek a családja ott él évtizedek óta, a bátyám pontosan tudja, hogy milyen betegsége volt az édesapjának, a nagyapjának. Lényegében három generáción át a mi családunk látta el a térség háziorvosi praxisát.

Ezek szerint nem is gondolt másra gyerekkorában, csak arra, hogy orvos lesz ön is?

Igen, ez így volt. Ebben nőttem fel. Fociztunk a téren, és láttuk, hogy jön a mentőautó, mert apámat hívták egy balesethez. Folyamatosan dolgozott, hiszen rengeteg eset volt a környéken. Ez a vidék nagyon szegény volt akkoriban rendkívül rossz egészségügyi és öngyilkossági mutatókkal. Már gyerekként sok mindent láttam, és azt is tapasztaltam, hogy a gyógyítás mennyire nagyszerű dolog, mekkora öröm, ha az ember segíteni tud. Rendszeresen bejártunk a rendelőbe is, a ház kertjében petúniákkal kísérleteztem - injekcióztam a virágokat. Már általános iskolásként fagyasztottam a növényeket, kísérletezgettem, ugyanis nagyon érdekelt a biológia. Nem volt kérdés, hogy én is orvos leszek.

Mikor döntötte el, hogy szülész-nőgyógyász szeretne lenni?

Azt már az egyetemen. Az tetszett benne, hogy végtelenül sokrétű a szülészet-nőgyógyászat. Bár édesapám egyáltalán nem örült a döntésemnek. Ő sebész is volt, és természetesen azt szerette volna, ha én is erre terültre megyek majd. Nekem viszont a szülészet tetszett meg, ugyanis ez termékeny, gyönyörű és máshoz nem hasonlítható. Egy gyereket világra segíteni már önmagában is csodálatos. Tetszett az endokrinológia - vagyis a hormonok tana -, ez végtelenül izgalmas. Nem beszélve arról, hogy egy nőgyógyásznak igenis ismernie kell a pszichológiát is, hiszen a női lélek itt nagyon fontos.

A genetika is varázslatos. Amikor egyetemre jártam, akkor már a reprodukció is egyre inkább előtérbe került - és persze ez is nagyon megfogott. Ez egy olyan szakmai terület, amely hihetetlenül színes, és izgalmas. Már csaknem befejeztem az egyetemet, amikor kiderült, hogy édesapám nagyon beteg. Még az avatásomon ott volt, aztán négy hét múlva elveszítettük. A halálos ágyán azt kérdezte tőlem: „ugye, nem végzel majd abortuszt soha?” Én akkor megígértem neki, hogy így lesz. De saját meggyőződésből is így gondoltam. Nem volt nehéz megígérni.

Hogyan sikerült ezt az ígéretet betartani? Volt lehetőség azt mondani a klinikákon, ahol dolgozott, hogy ön nem szeretne abortuszt végezni?

Eleinte ügyeskedni kellett. A terhességmegszakítások a terhességpatológián történtek. Kerültem ezt az osztályt, inkább a gyerekágyi osztályon és a szülészeten dolgoztam. De nem sokkal később - néhány hónap elteltével - megszületett egy jogszabály, amely lehetőséget adott arra, hogy az orvos megtagadhassa az abortusz végzését. Én ezzel a lehetőséggel éltem. Persze ez nem ment könnyen, nem örült neki mindenki, de azért voltak támogatóim is. Természetesen, ha egészségügyi okokból kellett megszakítani a terhességet, azt elvégeztem. Kérésre nem végeztem abortuszt.

Mikor határozta el, hogy nemhogy nem végez abortuszt, de inkább meddő pároknak segít babához jutni?

Még Szegeden, a klinikán fogalmazódott meg ez bennem. A történetet messziről kell kezdeni. Édesapámnak volt két Mercedes típusú autója - teljesen ugyanolyan volt mind a kettő. Amikor meghalt, az egyik autót a bátyám, a másikat én örököltem. Azzal jártam dolgozni. Gondolhatják, hogy nagyot néztek a klinikán, amikor kezdő orvosként egy Mercedessel álltam be a klinika udvarába. De mindenki tudta, hogy ez nem öröm számomra, hanem egy végtelenül szomorú történet, édesapám elvesztése áll mögötte.

Mivel a szegedi Szülészeti- Nőgyógyászati Klinika a WHO kutatóközpontja is volt, nagyon sok külföldi, nemzetközi hírű professzor érkezett hozzánk. A Ferihegyi repülőtéren szállt le a repülőgép, és a Klinika professzora engem kért meg arra, hogy menjek el értük, és a Mercedes-szel vigyem a professzorokat Szegedre. Emlékszem, hogy éppen mentem Budapestre az egyik professzorért, és közben morogtam magamban, hogy a többiek gyógyítanak, operálnak, tanulnak, én pedig sofőrködöm és vihetem a professzor csomagját. Nem nagyon tetszett, de ezt kellett csinálni.

Odaértem Ferihegyre, persze, vittem a professzor bőröndjét, aztán Szegedig beszélgettünk, hiszen jól beszéltem már akkor is angolul. Amikor kiderült, hogy én is orvos vagyok, megváltozott a hangulat, és nagyon jól eltársalogtunk Szegedig. Akkor még nem volt autópálya, és az út két és fél órás volt. Vittem a WHO alelnökét, más, híres, nagynevű orvosokat, kutatókat, professzorokat. Rájöttem, hogy micsoda nagyszerű lehetőség adódott azzal, hogy lényegében két-három órát tölthetek el olyan híres kutatókkal, híres professzorokkal akikkel valószínűleg egyébként soha nem tudtam volna találkozni. Például a FIGO alelnökével, vagy Egon Diczfalusyval, a magyar származású stockholmi professzorral, de említhetem Martti Pulkkinnent is, akinek a jóvoltából kerültem ösztöndíjjal Finnországba később.

Ennek az lett a következménye, hogy Szegedig az utak egyre hosszabbak lettek, többen meg akartak állni ebédelni, beugrottunk egy magyaros gulyásra vagy hortobágyi palacsintára. Végül nagyon szoros kapcsolatok alakultak ki közöttünk néhány professzorral. Amikor utaztak vissza, külön engem kértek, hogy én vigyem őket Ferihegyre. Ezek a világhírű kutatók sugallták azt, hogy a reprodukciós medicina felé kell haladni - és így határoztam el, hogy meddő párokon szeretnék segíteni. Így ezért a meghatározó élményért és lehetőségért is örökre hálás leszek akkori főnökömnek, Kovács László professzornak.

Akkor nyílt meg a Kaáli Intézet Budapesten és orvosokat invitáltak, hogy nézzenek körül az intézetben. Én persze elmentem. Körbevezettek, mindent megmutattak, aztán fél év múlva Kaáli Professzor felhívott, hogy felszabadult egy pozíció, mehetek dolgozni a klinikára. Dolgoztam ott is, aztán még más külföldi és hazai kórházakban, klinikákon, még gyógyszercég igazgatója is voltam, végül tíz évvel ezelőtt létrehoztam a saját klinikámat, amely Versys Clinics néven működik Budapesten. Hiszek abban, hogy az életben elég néhány perces hatás valaki részéről, amely teljesen megváltoztatja egy ember jövőjét. Ha Édesapám nem hal meg, nincs az a Mercédesz, és nem kell sofőrködnöm, akkor talán nem jutok el idáig.

Valószínűleg nem sok szabadideje van, de ha mégis akad, hogyan pihen?

A munkám a hobbim is. Ha valaki tud jobb elfoglaltságot mondani annál, hogy gyógyítom a betegeket, babához segítek meddő párokat, akkor szóljon. Eddig még nem tudott senki ilyet mondani. Nem látok annyi értéket egyéb tevékenységben, mint a gyógyításban, kivéve azt, hogy a családommal legyek. Ha nem a klinikán vagyok, vagy külföldön akkor a családommal - párommal és a kislányommal - töltöm az időmet, kirándulunk, sokat utazunk, aktívan pihenünk.

Oldalak

Szólj hozzá Te is!