Bárkit bármikor utolérhet - A kiégési szindróma

A kiégési (más néven burnout) szindróma napjainkban egyre több embert érint, hiszen az élet különböző területein egyre magasabbak az elvárások, s így egyre többen találják magukat olyan helyzetben, ami ehhez az összetett, fizikai, szellemi és érzelmi kimerüléshez vezet. Így aztán e tünetegyüttes, amely kezdetben elsősorban a segítő foglalkozást űzőkre volt jellemző, mára egy bármely társadalmi csoportot érintő problémává vált.

Összetett állapot
A szellemi, fizikai és érzelmi kapacitások kimerülésének fáradtsággal, kiüresedéssel és a reménytelenség érzésével kísért állapota hosszú ideig fennálló, fokozott stressz hatására, egy több szakaszból álló folyamat során alakul ki. Az eleinte túlzottan lelkes és teljesítményorientált emberek egy idő után kiábrándulttá válnak, és a feszült helyzetek sokaságának a következtében előbb-utóbb úgy érzik, hogy képtelenek megfelelni a saját és a környezetük által támasztott elvárásoknak.

Ez az érzés hosszabb távon annak a motivációnak az elvesztéséhez vezet, amelynek révén az életük adott területén sikeressé váltak. A fásultság, a motiváció elvesztése és a velejáró csökkent teljesítőképesség könnyen egy ördögi körré válhat, amiből nagyon nehéz kitörni az egyre inkább kiüresedetté, enerválttá és reményvesztetté váló embereknek.

Okok
Az irreális, elérhetetlen célok, az akár belülről fakadó, akár kívülről támasztott túl magas elvárások, a kényszeres megfelelési vágy és az ezt kísérő negatív érzelmi és stresszhatások sokasága egyaránt szerepet játszik a kiégési szindróma kialakulásában.

Bár a tünetegyüttes megjelenését elsősorban a kedvezőtlen munkehelyi körülményekhez kötik, azonban előnytelen feltételek mellett a szindróma az élet bármely más területén is kialakulhat. A kiégési szindróma szakaszaira jellemző kényszeres teljesítési vágy és a kezdeti lelkesedés, majd az ezt követő kiábrándultság és fásultság ugyanis nemcsak egy adott hivatás területén jelenhet meg, hanem számtalan más helyzetben is.

A gyakori túlórák és a hosszú munkaidő mellett a tevékenység feletti kontroll hiányának érzése, a túlzott elvárások, a monoton vagy túl nagy kihívást jelentő feladatok, az elismerés hiánya, a túlterheltség, a fáradtság elűzésére használt teljesítményfokozó szerek túlzott használatának elsődleges terepe valóban egy munkahely lehet ugyan, de ezek egy háztartásbeli anyuka vagy a családjával kapcsolatban túl sokat vállaló ember mindennapjainak is részei lehetnek.

Ezeknek a körülményeknek a következtében csökken vagy akár teljesen meg is szűnik a pihenésre és kikapcsolódásra fordított és a barátokkal, családtagokkal töltött idő, leépülnek a társas kapcsolatok, ami tovább fokozza az érintettek már egyébként is rossz lelkiállapotát.

A külső körülmények mellett bizonyos személyiségvonások hajlamosító tényezőnek tekinthetőek a kiégési szindróma kialakulásában. A benső vágyból tökéletességre törekvő, maximalista, önmaguktól és környezetüktől csak a legjobbat elfogadó emberek esetében könnyebben alakul ki a tünetegyüttes. A függő személyiségek pedig megfelelési vágyuk és szeretetigényük miatt általában igyekeznek mindenki kedvében járni, segítségére sietni, s így túl sok terhet vesznek a vállukra, s túlságosan bevonódnak mások problémáiba, aminek következtében kudarcként élik meg, ha ezeket nem sikerül megoldaniuk.

Kezelés
Számos stresszkezelési és relaxációs technika létezik, amely hatásosnak bizonyulhat a tünetek enyhítésében. A helyes arány, az egyensúlyi helyzet megtalálása, az adott, nagy intenzitással végzett tevékenység mérséklése vagy ideiglenes szüneteltetése szintén eredményes lehet. Az önismeret növelése, saját képességeink és lehetőségeink és reálisan elérhető céljaink tudatosítása éppolyan fontos, mint a támogató, segítő baráti, családi környezet.