A semmibe vezető út - az anorexia

Manapság egyre több fiatal kezd fogyókúrába, mert elégedetlen alakjával, súlyával.
Ám, ha valakinél rögeszmévé válik a fogyás és rossz módszereket választ, veszélybe sodorhatja egészségét miközben ezt észre sem veszi.

Így volt ez a 21 éves Annával is, aki 17 évesen elégelte meg külsejét és elhatározta, hogy megszabadul pár kilótól. „ Sokszor próbáltam már lefogyni, de sosem hittem benne igazán, hogy sikerülhet, ezért pár nap múlva abba is hagytam. Egy februári napon viszont tényleg elhatároztam magam: most, vagy soha.”

A lány fogyókúrájának szabálya annyi volt, hogy kevesebbet egyen. Kizárta az életéből a cukrot és a szénhidrátot is és minden nap tornázott valamennyit. Nem akart betartani semmilyen kötött fogyókúrás módszert. Az első hetekben semmi változást nem látott magán és a mérleg se mutatott kevesebbet, ami eléggé elkeserítette, de úgy gondolta, csak keményebben kell dolgoznia és meglesz az eredménye. Így is lett, Anna egyre kevesebbet evett.

Voltak napok, amikor egyáltalán nem vett magához ételt és ezen felül napi 1,5 órát tornázott, biciklizett vagy futott. „ Jól éreztem magam a bőrömben, tele voltam energiával és csak a kitűzött cél érdekelt: leadni azt a pár kilót, ami először 3, aztán 5, majd 7 és végül 10 kiló lett. Minél eredményesebbnek láttam a módszeremet annál több kilótól akartam megszabadulni a lehető leggyorsabban.”

Anorexia, mint életforma
Anna észre sem vette és ott találta magát az anorexia kapujában. Már a környezete is észrevette, hogy nincs minden rendben a lánnyal. Csak a fogyása érdekelte, ami lassan átalakult nála egy életformává. Egyre ingerültebbé vált és nem hallgatott senkire, akik próbálták visszaterelni az ezelőtti életéhez. Ahogy eluralkodott rajta ez az életérzés, már a barátaival is alig tartotta a kapcsolatot, nem akart részt venni olyan baráti összejöveteleken, ahol enni kellett. Kizárta magát a valódi életből és egy egyszemélyes világot hozott létre magának. Az eddig jó egészségnek örvendő lány egyre többet panaszkodott fejfájásra, hasfájásra és más rosszullétekre, és hiába fogyott le 10 kilót a testképe eltorzult és újra kövérnek érezte magát. „ Nem mertem kimenni az utcára, kövérnek és rondának láttam magam és nem értettem, hogy lehet ez, mert a kitűzött célt sikerült elérnem, lefogytam. De ez már valami másról szólt, megváltoztatta az életképemet és engem is. ”

Aki egyszer belekerül annak nincs menekvés?
„Egyik reggel arra ébredtem, hogy a szívem majd kiugrik a helyéről, homályosan látok, szédülök, a kezem remeg és ömlik rólam a víz. Talán az volt az a pont, amikor tényleg elgondolkoztam azon, hogy mit is művelek magammal. Sose féltem még ennyire és lehet ennek meg kellett történnie ahhoz, hogy észre vegyem rossz úton haladok és ha így folytatom a saját életemet is veszélybe sodrom.”

Anna talán örökre megszabadult ettől az életformától, ám, aki egyszer átéli ezt a betegséget, annak megpecsételi az egész életét és előfordulhat, hogy újra visszarántja az a saját bejáratú élet, amit az anorexia irányít. „ Később rájöttem, hogy a fogyással nem csak a külsőmet akartam megváltoztatni. Üresnek éreztem az életem és másra vágytam. Ki akartam tűnni a tömegből. Be akartam bizonyítani, hogy képes vagyok elérni azt a célt, amit kitűzök magam elé. Meg tudom valósítani önmagam, saját magam irányíthatom az életem, de ehhez rossz módszert választottam.”

Az anorexia igen összetett pszichés betegség, a probléma forrása mélyről ered. Kutatások kimutatták, hogy főleg azoknál alakul ki, akik nem elégedettek önmagukkal és az életükkel, azt akarják, hogy őket is észrevegyék és oszlopos tagjai lehessenek a társadalomnak, vagy éppen ellenkezőleg, láthatatlanná próbálnak válni a világ előtt, de több gyerekkori traumával is összefüggésbe hozható. Ezeket a problémákat vetítik ki a testükre és önsanyargatásba kezdenek. Annát is többször visszarántotta a betegség, amikor a magánélete nem volt rendben és nem érezte kiegyensúlyozottnak az életét. „ Most jól vagyok, vannak terveim és normális igazi életet akarok élni, amit én irányítok, hiszen a betegségem alatt is ez volt a célom, de lassan rájöttem, a betegség irányított engem.”

Tehát Anna már jól érzi magát a betegségét hátra hagyva, de vajon sikerült végleg megszabadulnia az anorexiától?
 

Szerző: Farkasdi Orsolya