Valóban színleljük az orgazmust?

A szeretkezés intim együttlét, két ember összefonódása, egymás testének felfedezése és a legfontosabb, közös örömszerzés. De akkor miért színlelünk?

A nők többsége életében egyszer biztos, hogy színleli az orgazmust. Ennek hátterében meghúzódhat önismereti probléma, rossz partner választás, és a fejünkben szűnni nem akaró problémák hada, amit nem tudunk csak úgy, egyik pillanatról a másikra elfeledni. Ehhez bizony kell a partner segítsége is, hogy ellazuljunk és átadjunk magunkat a kényeztetésnek.

Tudjuk mi a jó nekünk?
Sajnos, rengeteg olyan nő van, aki szexuális érettsége tetőfokán sem tudja, mi az igazán neki való, vagy rosszul tudja. Kis bizsergés, kis forróság, némi extázisra hajazó érzés és azt gondoljuk, ez a csúcs. Holott nem biztos. A manapság sokat tárgyalt orgazmusig eljutó útvonal meghatározása sem egyszerű. Van olyan nő, aki vaginálisan érzékeny, van, aki a klitorisz izgatására tud csak elélvezni és van, aki a G-pontra esküszik. Egyik sem jobb a másiknál, de az biztos, hogy meg kell találnunk a saját magunknak megfelelőt. Merjünk kísérletezni pózokkal, szexuális kisegítőkkel, de mi magunk is indulhatunk felfedező útra saját testünkön, kitapasztalva, mi hoz minket izgalomba. Így egyszerűbb dolga lesz a párunknak is, arról nem is beszélve, milyen sikerélményt ad a férfinak, ha minket eljuttathat a csúcsra.

A színlelés okai
Egy amerikai felmérés alapján, a megkérdezett nők többsége azt vallotta, azért játssza meg magát az ágyban, mert fél, hogy a párja elhagyja. Másik kiváltó oka lehet a filmekből oly jól ismert orgazmus színlelési játéknak, hogy túl sok a szeretkezési aktus. A férfi nemi vágy gyakrabban lobban lángra, mint a női. A gyengébbik nem agya nem tud mindig könnyen kikapcsolni, nem tud ellazulni a teste, ha gondok nyomasztják. Legyen szó magánéleti problémákról vagy akár munkahelyiekről. Ezért inkább megjátssza magát, belemegy a szeretkezésbe, de igazából nem élvezi.

Ha egyik alkalommal sikerül a kívánt cél elérése, míg a másikon nem, kedvünket szegheti a próbálkozástól. Ilyenkor már csak gyorsan túl akarunk lenni az egészen, ahelyett, hogy élveznénk, és valóban csak akkor mennénk bele a játékba, ha kívánjuk is azt.

A félelem, hogy a kedvesünk nem elégedett velünk, ha nem annyiszor teljesítünk az ágyban, mint azt ő elvárná, nagyobb kényszerítő erővel bír, mint azt gondolnánk. Nem merjük nyíltan kimondani, nincs kedvünk az összebújáshoz, mert tartunk tőle, hogy ő nem értené meg, esetleg zokon venné, netán meg is sértődne, kétségbe vonná férfiúi mivoltát. Ezt elkerülve inkább bemutatunk egy komolyabb színi előadásnak is beillő játékot, természetesen hamis gyönyörökre alapozva.

Túlzás azt állítani, hogy mindenért a férfi tehető hibássá. Való igaz, léteznek erőszakos, csak magukkal törődő műmacsók, akik azt gondolják magukról, lepedőakrobaták. De ez ne szegje kedvünk a törődő, testünk minden rezdülésére odafigyelő valódi férfitól és a várt gyönyör nem marad távol.