Testbeszéd, avagy minden nép máshogy udvarol

Sokszor nem is gondolnánk, hogy kézmozdulatunk, testtartásunk, testhelyzetünk többet elárul gondolatainkról, érzelmeinkről, mint beszédünk, pedig az összes kommunikációnk mintegy 60%-a testbeszéd útján zajlik. De honnan tudhatjuk, hogy valakinek tetszünk – kizárólag a testbeszéde alapján, ha ráadásul különböző kultúrából is jöttünk?

A non-verbális kommunikáció kevésbé tudatos, mint kimondott szavaink, ráadásul a megfejtése is sokkal nehezebb. Általánosságban elmondható azonban, hogy mi, nők könnyebb helyzetben vagyunk: a sokat emlegetett „női megérzés” ugyanis a testbeszéd gesztusainak tudat alatti megfejtésére is kiterjed.

Tagadjuk vagy sem, az emberek udvarlásgesztusai hasonlítanak az állatokéhoz, hiszen mindkét esetben attól függ az udvarlás sikere, hogy mennyire képesek a felek a vonzódás jeleit adni, illetve a válaszokat felismerni. A nők intuitív képessége ebben is fejlettebb, valamint jelkészletük is szélesebb körű. Mégis jó, ha tudjuk, pontosan mik azok a gesztusok, amiből biztosan kiderül, hogy a kiszemelt férfi hasonlóan érez-e irántunk.

A vizsgálatok kimutatták, hogy a legtöbb állatfajhoz hasonlóan az emberi hím is magakellető gesztusokat alkalmaz a nő közeledésekor. Azon túl, hogy izmai megfeszülnek, teste kiegyenesedik, mellkasa kidomborodik, általában a ruháját kezdi igazgatni, esetleg lesimítja haját, ezzel is jelezve, hogy a legjobb formáját akarja hozni. A legfeltűnőbb és legszexuálisabb töltésű mozdulat egyértelműen a zsebbe dugott kéz, amivel férfiasságát hangsúlyozza, erősnek mutatja magát. A csípőre tett kéz is hasonló szolgálatot tesz: ezzel igyekszik testi nagyságát megmutatni, de ebből a mozdulatból tudhatjuk azt is, hogy hajlandó egy kis kalandra. Ha a flörtölni vágyó férfi ül, mindig szétveti lábát, ezzel jelezve, hogy nem fél semmitől.

De mennyiben változtat ezen a „használati utasításon” az, ha a férfi egy másik kultúrából származik? Számít ez egyáltalán? Azt kell mondanunk, igen. Mindannyian tudjuk, hogy a déli típusú férfiak szenvedélyesebbek, az északiak inkább visszafogottak, hűvösek. A helyzet azonban ennél összetettebb, az egyes országok között is nagy különbségeket vehetünk észre. Szemezgessünk ezekből!
Az angolokról mindenkinek a távolságtartó udvariasság jut eszébe, ami nem is tévedés: az Egyesült Királyságban nem valószínű, hogy szemezni kezd velünk egy helyes fiú, mivel a nyilvános bámulás illetlenségnek számít náluk.
A görög Adoniszokról jó, ha tudjuk, hogy nem csak örömükben mosolyognak, hanem gyakran mérgükben vagy idegességükben is. Viszont ha megsimítják az arcukat, az tutira azt jelenti, hogy szép nőt látnak. Akik nem ilyen visszafogottak, azok sziszegéssel, kacsintással, cuppogással jelzik tetszésüket.
Olaszországban jobban kedvelik a fizikai érintkezést, mint bármelyik másik európai országban, minden alkalmat megragadnak az ölelkezésre. A görögök arcsimító mozdulatához hasonló náluk, ha saját arcukba fúrják ujjukat. Furcsa mozdulat, de ne ijedjünk meg, mert csupa jót jelent.
Az arab világ országaiban a férfiak nagyon érintés-orientáltak, ezért azon se ütközzünk meg, ha esetleg kézen fogva látjuk őket. Ugyanez az arab nőkkel való kapcsolatukra nem igaz, a külföldi nőkkel viszont nem ilyen távolságtartóak: gyakran hiszik őket könnyűvérűnek, ezért ők is többet megengednek maguknak.
Indiában nem ajánlatos kezet nyújtanunk a férfiaknak, viszont ha odaintegetünk nekik, nem meglepő az sem, ha odajönnek, náluk ez a mozdulat azt jelenti: „gyere ide”.
Egy japán férfi valószínűleg nem fogja alkalmazni a szétvetett lábbal ülő testtartást, mivel ezt udvariatlanságnak tartják, olyan, mintha azt mondaná valaki: „kit érdekel?”.
A brazilokra jellemző az egyik legviccesebb jelzés: ha tetszik nekik egy nő, kezükkel szemük előtt távcsövet formáznak és ezen keresztül figyelik kiszemeltjüket. Ha még csettintgetnek is mellé, vagy ostorcsapásokat utánoznak kezükkel, biztosak lehetünk benne, hogy elnyertük tetszésüket.

Az előbbi gesztusok kulturálisan meghatározottak, ám nem szabad általánosítani, hiszen személyiségünk, neveltetésünk is befolyásolhatja testbeszédünket. Azt gondolom viszont, hogy igen érdekes és mulatságos helyzetek is előfordulhatnak két – különböző kultúrából érkezett – ember között.