Te is évek óta magányban élsz? – Az egyedülálló nők

Nők, akik keresik az igazit, de nem találják. Nők, akik romantikusak, de nincs (még) szerencséjük a szerelemben. Nők, akik egyedül karácsonyoznak. Róluk, illetve nekik szól most ez az írás.

Léteznek olyan nők, lányok, akiknek hosszútávon nincs kapcsolatuk: nem pár hétig, nem pár hónapig, hanem évekig nincs. Szeretnének maguk mellé valakit, de valahogy mégsem nem találják a nagy Őt, hiába minden próbálkozás.

Szingli vagy egyedülálló?
Manapság egymás szinonimáiként értelmezik a két szót, de valójában nem azonos a jelentésük. Átfedés ugyan van köztük, mivel egyiküknek sincs állandó kapcsolata, azonban az egyik életmód, míg a másik állapot. Az egyedülálló ember legszívesebben párkapcsolatban élne, de még nem találta meg a számára megfelelő embert. Míg a szingli kevésbé bánkódik magányán, éli életét, építi karrierjét, s bátran vállalja életritmusát.

Miért egyedülálló az egyedülálló nő?
A régóta egyedül élő nőket gyakran megkérdezik, hogy miért nincs kapcsolatuk. Sokuk talán azt felelné, hogy jól érzi magát egyedül, nem keresi párját: ha rátalál a szerelem, rátalál, ha nem, hát nem. Nem aggódik különösképp, csak élvezi az életet, nem gondolkodik, nem töpreng túl sokat. Akad egy réteg, mely talán nem elég nyitott ahhoz, hogy kapcsolata legyen, nem jár eleget társaságba, vagy nem zárta le még a múltját. És minden bizonnyal léteznek olyan hölgyek is, akiknek minden vágyuk, hogy kapcsolatuk legyen végre (vagy ismét), de a próbálkozásaik, érzelmeik vagy kudarcot vallanak, vagy egyszerűen nem esnek szerelembe, így aztán inkább nem is kezdenek bele társas életmódba.

Ok, hogy két ember együtt legyen
Az ideális kapcsolat az, ahol a két fél szerelmes egymásba, vagy legalább is már adott az a fajta vonzalom, összhang, amiből később szerelem, bizalom alakulhat ki. Egyes nők nem szívesen mennek bele egy kapcsolatba, ha saját és kiszemeltjük érzéseit nem érzik őszintének. De ha még sokszor magányosak is, szeretethiányuk is lehet, még mindig jobb nekik egyedül, mint egy boldogtalan párkapcsolatban. Csak azért, „hogy legyen”, inkább ne legyen.

Magadra ismertél?
Te is évek óta egyedül vagy? Voltak ugyan próbálkozásaid az elmúlt esztendők során, de egyikből sem alakult ki tartós kapcsolat? Félsz, hogy nem találod meg „azt az embert”? Valószínűleg mindannyian félünk a magánytól, még, ha nem is valljuk be. Lehet, hogy egyedülállóként folyton azon kapjuk magunkat, hogy szerelmespárokat látunk az utcán és szomorúan elfordulunk. De vajon mindegyik ilyen pár őszinte szerelmet takar? Nem tudhatjuk.  Az egyedülállóknak magukra kell koncentrálniuk, s nem szabad összehasonlítaniuk a saját életüket más életekkel.

Nem szabad beleesnünk abba a hibába, hogy kesergünk, hogy még nincs meg az igazi: ugyanis ilyen hozzáállással, magunkba roskadással nem is lesz meg. Nem szabad elkövetnünk azt a bakit sem, hogy folyton „lesben állunk”: ha átgondolod érzelmi életed, valld be, igazán akkor lettél szerelmes, akkor ismertél meg olyan férfit, aki iránt érzelmeket kezdtél táplálni, amikor nem vártad, nem kerested, nem számítottál rá. Ugyan az életünk nem egy romantikus film, ahol hirtelen egyszer csak megjelenik a sármos nagy Ő, s belé szeretünk, ráadásul ő még viszonozza is mindezt. Azonban az életben is történhetnek „csodák”, váratlan helyzetek. Ha kívülről tekintve nem is száz százalékosan tökéletes pillanatok ezek, Te mégis annak érezheted őket. Járj új helyekre, ismerj meg új embereket, szeresd az életed, legyél sokat a barátaiddal, vegyél részt olyan dolgokban, amiket szeretsz. Élvezd, hogy élsz, s előbb-utóbb biztosan megtalálod azt az embert, akire vágysz, aki rád vágyik, s akivel nem fogtok huzavonázni, s akiért nem kell könnyeket sem ejtened, mert szeretni fog magától is, azért, amilyen vagy.