P!nk: A példamutató lázadó

Minden kornak megvan a maga lázadója, aki borzolja a kedélyeket, felrobbantja a színpadot és kertelés nélkül kimondja, amit gondol. P!nk egy igazi megosztó személyiség, lehet utálni, de annál jobban szeretni. Egy örök lázadó, aki képes újra és újra meglepi még a saját rajongóit is, de mi lehet az évek óta rendületlen sikerének titka?

Nincs olyan, aki még ne hallott volna P!nkről, hiszen 31 éves létére már egy egész generáció nőtt fel a zenéjén, és mindig kitalál valamit, ami miatt érdemes címlapra kerülnie. Pink mégsem sorolható az egyszer használhatós celeb sztárok sorába, ugyanis a jelenségen túl még tehetséges is. Nem csak énekel, de a dalait is ő írja, ami nem sok énekesről mondható el, ráadásul csak úgy ontja magából a világslágereket.

Fülbemászó dallamok, tartalmas, szókimondó szöveg, felkavaró klipek. Nem egyszer tették már tiltólistára Pink videóit, ahogy legutóbbi F**Kin' Perfect című slágeréből sem egy kompromittáló jelenetet kellett kivágni, hogy játszhassák a zenecsatornák. Már a dal címét is cenzúrázni kellett, de a videoklip első képkockái is sokkolóak lehetnek, ugyanis az elején épp egy szexjelenetet láthatunk. Persze a szexuális töltet nem először jelenik meg P!nk számaiban, nem véletlenül érdemelte ki a lázadó rocksztár címét.

A megbotránkoztató jeleneteken túl, viszont sok tartalom nélküli, magamutogatós videoklip után végre el is mesél valamit az a három perc, nem csak a zene aláfestését szolgáló, pár menő autót vagy telefont reklámozó összeállítás, hogy eladhassák az albumot és a legújabb elektronikai kütyüket. Pink soha nem a felületességéről volt híres, hiszen már évekkel ezelőtt is úgy tört be a zeneipar világába, hogy dalai mindig őszintén tükrözték saját magát és érzéseit. 2006-ben például Dear Mr President címen az amerikai elnökhöz írt egy botrányosan őszinte dalt, ami szintén Pink világslágerei között szerepel. De lássuk, hogyan lett Pink a modern poptörténelem egyik legmeghatározóbb énekesnője!

Alicia Moore 1979 szeptember 8-án egy ápolónő és egy katona lányaként született a pennsylvaniai Doylestown-ban. Kislánykorában már egy gospelkórusban szerepelt, később punkegyüttesekben énekelt, majd 16 éves korában részt vett egy tehetségkutató versenyen, ahol a LaFace Rekords felfedezte és azonnal lemezszerződést is kötöttek vele. Debütáló lemeze, a Can’t Take Me Home nemcsak kétszeres platinát és slágerlistás dalokat, de művésznevét is magával hozta: Gyerekkorában gyakran elpirult, ezért társai Pink-nek nevezték el, később pedig ez a szócska lett a védjegye.

Egyedi és lendületes
A Pink név hallatán sokan azt hihették, hogy egy újabb tucat popénekessel van dolguk, aki egy-két év alatt eltűnik a süllyesztőben, ehelyett az énekes kirobbanó lendülettel tört be a zeneiparba, helyet foglalva a legrangosabb slágerlisták csúcsain, és azóta nem is nagyon akar mozdulni onnan. Ha akarna, sem tudna, ugyanis sorra rukkol elő újabb slágerekkel, amelyek a világ bármely részének, bármely színpadán képesek táncra perdíteni mindenkit. Nem csak a Pink-fanokat, hanem azokat is, akik különösebben nem rajonganak az énekesnő zenéjéért, de számait elismerik és szeretik. Nem is nehéz szeretni őket, hiszen amellett, hogy nem csak üres szerelmes szavak egymásmellé illesztéséből, hanem mélyebb mondanivalóból állnak, egytől egyig dallamosak, ritmusosak és pörgősek is, tipikusan olyanok, amelyek hallatán még a legszégyenlősebbnek is nehezére esik ülve maradniuk.

Az első komolyabb stílusváltásán 2002-ben ment át az akkor 22 éves énekesnő, méghozzá a második nagylemeze, a Mizunderstood kapcsán, mivel a korongon hallható dalokba minden általa kedvelt zenei irányzatot belecsempészett, így a soul-tól és a rocktól a country-n át a groove-os hangzásig minden stílust megtalálhatunk a felvételeken. A debütáló Can’t Take Me Home-mal szemben azért is tekinthető áttörésnek a második lemez, mert olyan dalokat is hallhatunk rajta, melyek egyértelműen saját életrajzi mozzanatokból táplálkoznak. A nagysikerű Family Portrait vagy a My Vietnam a gyerekkorát idézi fel, amikor szülei állandóan veszekedtek és ez rányomta a bélyegét felnőtt életére is. Ezeket az érzéseket és fájdalmat írta ki magából, amellyel nem csak magán könnyített, de millióknak okozott katartikus, szívbemarkoló élményt, vagy csak pár percnyi önfeledt kikapcsolódást .

Tartalmas dalok
A Dear Mister President is ékes példája annak, hogy vállalni kell véleményünket, és nem szabad megfutamodni vagy félni saját akaratunk elől. Erre tanít a legtöbb slágere, ezért a már napirendre kerülő botrányokon túl nem csak szörnyülködni vagy szórakozni, de tanulni is lehet a híres énekesnőtől.

A F**Kin' Perfect című slágere, egy lány életének ballépésein, rossz döntésein vezet végig, amikor is a mélyponton, a véres kádvízben ülve képes hátat fordítani addigi romboló életének, és érzéseit máshogy, a művészeteken át kiadni magából. A klipben szereplő lány ezt a festésen keresztül teszi, de szintén egyértelmű az énekesnő saját életrajzi háttere, ahogy sikerült túllépnie zűrös gyerek-, majd tinikorán, az iskola-, majd a munkakerülésen, és egy dalba sűríteni érzelmeit.

Pink dalaival nem csak kellemes percet okoz a bulizni kívánó fiataloknak, de példát is mutat nekik, hogy van visszaút, van lehetőség egy új életre, és biztatást ad nekik, hogy merjék felvállalni saját magukat és érzéseiket, és elérhetik az álmaikat. Ezek a gondolatok persze szentimentálisan hangozhatnak egy rockénekestől, de Pink millióknak adott erőt világmegváltó dalaival és klipjeivel. Én fejet hajtok tehetsége és egész munkássága előtt, nem csak azért, mert akárkinek, akár az elnöknek be mer szólni, ha úgy tartja kedve és lelkiismerete, de azért is, mert könnyed és dallamos, de ütős zenéjével a fiatal közönséghez szól, akiknek a legnagyobb szüksége van az efféle biztatásra, hogy merjék felvállalni magukat és álmaikat, mert egyszer talán ők lesznek az újabb példamutató lázadók.

Pink F**Kin' Perfect c. számának cenzúrálatlan változatát itt nézheted meg: