Lomtár ürítése – Így lépj tovább!
Van, akinek könnyű és még csak könnyet sem ejt. Van, aki majd bele pusztul, de végül megtanul felejteni, és van, aki egy életen át küzd és sosem felejt. Melyik típusnak van szerencséje? Vagy egyáltalán kedvezőbb bármelyik helyzete is?
Van, akinek könnyű és még csak könnyet sem ejt. Van, aki majd bele pusztul, de végül megtanul felejteni, és van, aki egy életen át küzd és sosem felejt. Melyik típusnak van szerencséje? Vagy egyáltalán kedvezőbb bármelyik helyzete is?
Apró lépésekkel a cél felé
Az emberek többsége szinte sosem felejt. Tűr, együtt él, megbocsájt, de ha egyszer megsebezték, az örökké benne él majd. A sebek persze begyógyulnak, de az apró kis tőrök, amiket a szívünkbe döftek emlékeztetnek rájuk. Mindig tovább kell lépnünk, nem szabad hagynunk, hogy a múltunk határozza meg a jövőnket, hiszen aki a múltjában él, annak nincsen jövője.
A továbblépés nem egyenlő a felejtéssel. Meg kell tanulnunk együtt élni bizonyos dolgokkal, mint például egy szerettünk elvesztésével, kudarccal, csalódással, döntéseinkkel. Ha tovább lépünk és elfogadjuk a fájdalmas valóságot, akkor megkönnyítjük saját helyzetünket.
Íme néhány tanács, hogyan lépj tovább:
1. Az első és talán a legfontosabb dolog megérteni, hogy életünk egy bizonyos fejezete lezárult. Talán ez az egyik legnehezebb, hiszen többnyire nincs egy levél mellékelve a miért kérdésekhez. Egyedül kell tudomásul vennünk a történteket, majd semmit sem erőltetve, kis lépésekkel elindulni az új dolgok irányába.
2. Ne keresd! Attól, hogy telefonon zaklatod, vagy smsekkel, emailekkel bombázod, még nem fogja meggondolni magát. Sajnálni fog, de nem fog újra szeretni!
3. Mindent, ami rá emlékeztet, tedd el jó messzire, vagy dobd ki, tüntesd el, töröld ki. Az emlékek fájdalmasak tudnak lenni, főleg, ha nap, mint nap szembesülnünk kell velük ilyen-olyan formában. Ne fájdítsuk szívünket feleslegesen és ne merengjünk az akkori eseményeken!
4. Ne álmodozz! Ez az egyik legrosszabb dolog. Az álmodozás által hiú reményeket keltünk önmagunkban és egyenes úton haladunk a képzelt világban való letelepedés felé. Úgy teszünk, mintha csak álmodtuk volna a rossz dolgokat és nyugtatjuk magunkat, hogy minden rendbe jön és olyan lesz, mint azelőtt.
5. Ne várd! Sokan abba a hibába esnek, hogy annak ellenére, hogy tisztában vannak azzal, hogy bizonyos dolgok elmúltak, mégsem képesek lezárni, mert várnak a megerősítésre. Mi lehet annál egyértelműbb, minthogy már nem az életünk része egy bizonyos személy, vagy dolog? Ha meg is erősítenek bennünket abban, hogy ne várjunk, akkor is bennünk marad a következő lépés: A mi lenne ha…?
6. Ne törd a fejed azon: Mi lenne ha…? Ezek csupán felesleges eszmefuttatások és a végén arra a téves feltevésre alapoznánk, hogy bizonyára mi rontottunk el valamit, a mi hibánkból vettek rossz irányt az események. Egyikőnk sem bír természetfeletti hatalommal, így butaság azt feltételezni, hogy minden a mi hibánk. Gyakran saját életünk eseményeit sem vagyunk képesek befolyásolni, nem hogy másét.
7. Ne gondolkozz azon, vajon mit rontottál el. Ezzel csupán magadat emészted, és ezáltal nem hozhatod helyre a dolgokat. Nyílván nemcsak rajtad múltak a dolgok, ezért önmagad hibáztatása helyett tanulj a hibáidból.
8. Kerüld egy ideig azokat a helyeket ahol megrohamoznak a szép emlékek és legfőképpen azokat a helyeket, ahol összefuthattok. A találkozás csak megnehezíti a továbblépést és feltépi a sebeket.
Ahogyan telik az idő, úgy minden könnyebb lesz. De ne kövesd el azt a hibát, hogy leragadsz a múltban! Saját tempódban, de lépj tovább!
Oldalak
Hirdetés
