Hat csodálatos szerelmi vallomás Valentin-napra

4. Vajda János – Szeretlek
Szeretlek, mert oly szép szemed van,
Hogy nappal van, hol az ragyog;
Még a lelkemben sincsen éjjel,
Pedig én oly sötét vagyok!
Szeretlek, mert fölfoghatlan vagy,
Bűvös-bájos fátyol föd el;
Szeretlek, mert olyan titok vagy,
Amiben mégis hinni kell.

5. Gámentzy Eduárd: Bezárlak
Bezárlak szavaim közé...
Fehér papírra vetlek!
Két felkiáltójel közé,
Eleven célkeresztnek!

Úgy őriz gyilkos fegyverem,
Mint éjszaka az álmát.
Mint könnyes szemü kisgyerek,
Ki öleli a párnát.

Ma még ha mennél,... elmehetsz!
- Majd lenézek a földre...
De holnap már nem lesz kiút!
Itt tartalak ... örökre...

6. Juhász Gyula: Szerelem?
Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,
És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
mint napsugár, ha villan a tetőn,
holott borongón már az este jön.

Én nem tudom mi ez, de érezem,
hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven simogat,
Mint márciusi szél a sírokat.

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen
Ha szerelem, bocsájtsd ezt meg nekem!