A piros nadrágos fiú - Cukor

A lány nyaka piskóta illatú lett...
A fiú nem nagyon nézett a lányra. Lesütötte a kék szemeit, s csak a süteményére figyelt. A lány óvatosan közelebb húzódott hozzá, de úgy tűnt, a piros nadrágos fiú ezt a közeledést nem igazán vette észre, ugyanis még mindig csak lefelé bámult a félig üres tányérjára. Pedig a lány olyan szívesen adott volna az ő sütijéből, s elszomorította, hogy a fiú nem kért belőle.
A lány nem tudhatta, de a fiú nem azért sütötte le a szemét, mert nem akart a lányra nézni. Gondolkozott. Gondolkozott és vívódott magában, nagyon erősen. Ezt az összeráncolt szemöldöke jelezte is a lánynak, de ő nem figyelt rá. A piros nadrágos fiúnak talán élete egyik legnehezebb döntését kellett meghoznia. Ezért hát lefelé bámult.
Kicsi volt az asztal, amin ettek. Így nem ültek olyan messze egymástól. A lány viszont kilométereket érzett közte és a fiú között. A piros nadrágos fiú, aki szemben ült a lánnyal, egyszer csak közelebb húzódott az asztalhoz. És mivel magas volt, ezért ahogy közelebb húzódott, elkerülhetetlen volt, hogy az asztal alatt messzebbre nyújtsa a lábait. Így eshetett meg, hogy négy láb egymásra talált egy cukrászda asztala alatt. A kabátos lány boldog volt ettől a nem várt érintéstől. Selymesebben simogatta a lelkét, mint egy habos sütemény.
A fiú felemelte a tekintetét az asztalról, s a lányra pillantott. A kabátos lány arcán enyhe pír jelent meg. Erre a fiú elmosolyodott. A lány semmire sem vágyott jobban, mint a fiú közelségére, meg akarta fogni a kezét, meg akarta ölelni, s csókot akart nyomni az arcára. De azzal is beérte, hogy a fiú térde az övéhez ér. Neki ennyi is elég volt. A piros nadrágos fiú megint zavarba jött, s ismét kilométernyi távolságra repült a lánytól és a cukrászdától. Elmerengett gondolataiban. Hirtelen megmozdult. Felső testével az asztal felé hajolt, kezét a lány arcára helyezte. Úgy tűnt, meghozta a döntést.
A lány nyaka piskóta illatú lett, ahogy a piros nadrágos fiú megcsókolta azt.
























