Bár mély sírógörcs kerülget, tudom, mennyire jól döntöttem

A kislányom által a konyhapulton hagyott, agyon- cukrozott és kakaózott tejbegrízét kanalazva írok nektek.
De most első körben magamnak...

Pauer Krisztina - Lélek Koffein blog írója, alapítója

Több év kemény önvizsgálat és önismeret után rájöttem: írni szeretnék. A kislányomnak. Nőknek. Magamnak. Beszélni szeretnék. Könnyedén. Sallangmentesen. Nem csak a felszínt kapargatva. Manírmentesen. Adni szeretnék. Segíteni szeretnék. Utat szeretnék mutatni. Értéket szeretnék teremteni. Humorral és öniróniával szeretném megosztani a gondolataimat.

Fehér cukros is.
Kakaós is.
Hideg is.
Mégis az egyik legfinomabb retro édesség, amit valaha ettem.
Pláne, mert ezt a tejbegrízt egy olyan ember főzte nekünk, akire már nagyon régen vártam...

Luckó bent színez a szobájában és énekli, a ma Vígszínházban hallott és látott Halász Judit dalokat, s közben itt ülök az étkező asztalnál, ahol ég a harmadik adventi gyertya, s zokogva búcsúzom az otthonomtól...

Abban a lakásban ülök, amit annó megálmodtam magunknak.
Abban a lakásban, amit csodálatosan felújítottunk.
Abban a lakásban, amiben igazán önmagam lehetettem.
Abban a lakásban, amiben számtalan buli, baráti és nagy családi összejövetel volt.
Abban a lakásban, amiben a legjobb barátnőimmel a legféltettebb titkainkat osztottuk meg egymással.
Abban a lakásban, amiben megtudtam, hogy Anya leszek.
Abban a lakásban, ahova haza hoztuk az újszülött kislányunkat.
Abban a lakásban, ahol először láttam tipegni őt.
Abban a lakásban, ahol először éreztem meg, hogy mit jelent az feltétlen szeretet.
Abban a lakásban, ahol először éreztem meg a fáradtság mérhetetlen nagy erejét.
Abban a lakásban, amiben számtalan mennyiségű öröm és bánat ért.
Abban a lakásban, ahol összetörték a szívemet.
Abban a lakásban, ahol igazán bátor voltam.
Abban a lakásban, ahol kimondtam, hogy elszeretnék válni.
Abban a lakásban, ahol rengeteget zokogtam.
Abban a lakásban, ahol végre levehettem az álarcomat.
Abban a lakásban, ahol megtanultam erősnek lenni.
Abban a lakásban, ahol megtanultam hinni.
Abban a lakásban, ahol megtanultam egyedül is helyt állni.
Abban a lakásban, ahol a kislányommal kialakítottam a közös életünket.
Abban a lakásban, ahol hosszú idő után végre megérezhettem újra a szerelem érzését.
Abban a lakásban, ahol az utolsó karácsonyomat töltöm.
Abban a lakásban, amit egyszer az otthonomnak tekintettem...

Miért írom le?!
Mert bár mély sírógörcs kerülget, tudom mennyire jól döntöttem.
S azt is tudom, hogy az írásaimmal mennyi embernek adok erőt, hitet és bátorságot.
Mert én bátor voltam!
Mert már hiszek az újrakezdésben.
Mert hiszek abban, hogy minden jó lesz.
Mert hiszek a jóban.
Mert hiszek a bátorság erejében.

Januártól minden megváltozik...

Januártól új célok várnak rám.
Januártól új kihívásokkal nézek szembe.
Januártól új oviba szokunk.
Januártól új szokások várnak rám és ránk.
Januártól vár az új életem.
Januártól vár az új otthonunk.
Mert januártól már máshol várnak Rám/ Ránk...

Áldott Adventet Nektek,

Kriszta✨

További gondolataimat megtaláljátok a közösségi oldalamon is!
Várlak szeretettel!
Töltődj! Olvass! Inspirálódj!

Leadfotó: Pixabay

Oldalak

Szólj hozzá Te is!