Sushizás

Nemrég pár barátommal beültünk egy étterembe, mert kedvünk szottyant egy kis sushihoz. Nem volt semmilyen különleges alkalom, csak egy egyszerű baráti összejövetel, a legjobbak a legjobb helyen. :)

Sushizás

Olyan sokan voltunk, hogy nem fértünk el egy asztalnál. Igazából szinte mindannyian a Madách Színházban dolgozunk, ők a tánckar színe java. Eredetileg még többen lettünk volna, de végül “csak” 11-en gyűltünk össze. Néhányan már régóta látogatják ezt a különleges távol-keleti gasztronómiai csoda éttermet, de voltak köztünk olyanok is, akik most először ültek a folyamatosan mozgó, japán, thai és koreai falatkákat szállító futószalag mellé.

Én személy szerint nagyon szeretem. Imádom az ételeket, a különleges ízvilágot és persze az étterem miliőjét. Nem ez a világ legolcsóbb étterme, sőt… de mégis volt olyan időszaka az életemnek, hogy havonta több alkalommal is ellátogattam a barátaimmal ide. Egyfajta “ünnephely” volt. Ha sikerült egy casting, szerepet kapott valamelyikünk vagy épp nem sikerült, ide ültünk be ünnepelni, vagy épp szomorkodni, vagy ha csak egy jót akartunk enni.

Ami nagyon fura, hogy soha nem jókedélyű, segítőkész pincérekkel találkoztam, akik vidáman segítenek, ha valami kérdésed vagy kérésed van, hanem valahogy ezek az emberek a vállukon hordhatják az élet súlyát, így aztán nem mosolyognak. Biztosan olyan alkalmazottak is dolgoznak ebben az étteremben, akik jókedvűek, csak ők mindig szabadságon voltak akkor, amikor ott voltam. A mi hangulatunk nagyszerű volt, az asztaltársaság kitűnő, az étel remek, mindenki humoránál volt, tehát nagyon jól szórakoztunk.

A modern kor adta lehetőséget, mi szerint egy tablet segítségével rendelhetsz olyan ételt, ami már régen volt a futó tálcán, rendre kihasználtuk. Mindenféle csodát rendeltünk, megkóstoltunk és csak ettünk és ettünk…