Lepj meg! – Sánta Laci blogbejegyzése

Jó ötlet volt!

Többször csináltam már olyat, hogy egy-egy étteremben nem az étlapról választottam, hanem arra kértem a pincért, hogy adja át az üzenetemet, vagyis hogy azt kérek, amit a szakács saját bevallása szerint a legjobban tud készíteni. És képzeld! Még egyszer sem jártam úgy, hogy rosszat, ízetlen vagy valami összecsapott pocsolyát kellett ennem! Sőt, úgy sem, hogy akkor büntiből tízezer lesz a kismadárnak sem elég étel. Azt hiszem, ez a szakácsok számára is jó érzés lehet, hogy valami olyasmit kell készíteniük, amit szeretnek, vagyis szívvel-lélekkel meg tudnak lepni.

Csak bátorítanék mindenkit, hogy egyszer próbálja ki. Persze, először a pincér akadékoskodásával fog találkozni, hogy ajánlana ezt-azt, vagy ilyet itt nem szokás, csak az van, ami az étlapon. De, ha kitartó vagy és kedvesen arra kéred, hogy lepjenek meg, ki tudja, talán tényleg megtörténik! Valami hasonló történt Öcsivel is. Kértem, hogy lepjen meg valami finomsággal. Erre egy olyan guszta tállal jelent meg hamarosan, amire nem is számítottam. Az éppen aktuális kínálatból hozott össze egy kis kóstolót. Nem csak guszta volt, de nagyon finom is! Így előadás előtt kicsit többet ettem a kelleténél, viszont nagyon jókedvűen léptem színpadra! Látod, miken múlik a boldogságom! :)

Drága Öcsi! Ezúton is köszönöm a finom meglepetést! Te se lepődj meg, ha legközelebb is az lesz a kívánságom, hogy lepj meg!

Nyomj egy lájkot, ha tetszett a bejegyzés, vagy olvasd el az előzőt is!