Hányan vagyunk a képen?

A sors keze

Nem könnyű elfogadni, hogy a színház is nagyon sokszor a nyereségre koncentrál. Nem tudom ezért megvetni őket, hisz egyre több támogatást vonnak el a művészettől, és egy színházi vezetőnek az a célja, hogy minél több ember bejöjjön, jegyet vegyen és megnézze az előadást. Ha ehhez az kell, hogy “ismert embereket” alkalmazzon, ám legyen… Nem mindig a képesség alapján dől el a dolog.

Nem mondom, hogy én alkalmasabb lettem volna a feladatra, mint az a srác, de kétségtelenül szarul esett, hogy csak azért, mert a tévében ugrabugrált…
A meghallgatás után a rendező megkért, hogy beszéljünk. Nagyon meglepődtem. Elmesélte, hogy nagyszerű voltam a meghallgatáson, ezt mindketten elismerik (a darab rendezője és a színház igazgatója). De hiába szeretett volna velem dolgozni, az igazgató úr másképp döntött. Nem tudok haragudni egyikre sem. Jól esett, hogy a rendező ezt szerette volna megosztani velem, hogy tudjam, nem miattam van, nem tartottak bénának, sőt. Nem tudtam haragudni, hisz ez show business. És ebben bizony ott a business… :)

A lényeg, hogy az égiek mindig jobban tudják, merre kell mennem, így ez a kis bukta is hozzájárult ahhoz, hogy most ott legyek ahol, és ott dolgozzak, ahol. Nem vagyok elkeseredve, sőt! Nagyon hálás vagyok!

Akik a képen nem látszanak

De visszatérve a bejegyzés címéhez! :) Andi is és Ági is áldott állapotban vannak, ráadásul nagyon közel vannak kiírva egymáshoz. Ha jól emlékszem két hét különbséggel fognak szülni. Elméletileg… :) Így tehát a képen öt személy van! :)

Jó egészséget mindkettőtöknek és köszönöm a segítséget!