Hála

Szegény alkalmazott…

Egyébként a fent említett úr beszólása után negyed órával (merthogy bizony eddig tartott a kiszolgálás!), az egyik alkalmazottját kezdte ki, hogy ne dobja ki azokat a szemeteszacskókat a konténerbe, amik nincsenek tele! „Há’ mindgyáá felhivoom az anyádat, hogy otthon is így csinálod? Otthon is kidobod a félig teli szemeteszacskót?” - jajj de kár, hogy így írásban nem tudom visszaadni azt a kacifántos hanglejtést, de azért képzeld oda, hogy mindezt úgy dalolja az emberünk, hogy egy nála húsz évvel fiatalabb srác előtt próbál nagylegénykedni.

Egyébként a lány csak szerényen annyit mondott „Igen, ki, ha ilyen büdös.” - a visszavágó tíz pontos volt, de persze a “jólmenőüzletember” barátunknak jól begyakorolt szelektív hallása lehet, mert erre a füle botját se mozdította. Rá is lehet szorulva erre a kis halláskárosodásra…

Húúú.. de dühös lettem!

Tehát. Mi ebből a tanulság? A hasonló hasonlót vonz! Addig, amíg önmagunkban bizonytalanok vagyunk, csak olyan dolgot tudunk bevonzani, amin keresztül (közvetve vagy közvetetten) azt fogom érezni, hogy nem vagyok elég jó. NA, ez szép elírás. Köszönjük Freud! :) Magyarul, van még hová fejlődnöm.

Köszönöm kedves neves és névtelen idegenek, hogy emlékeztettek arra, még fejlődnöm kell. Vannak még olyan félelmek és fájdalmak, amikkel igenis szembe kell néznem! Nem attól leszek erős, hogy vak, de hangos ember vagyok, hanem attól, hogy ismerem magam. Szembe merek nézni önmagammal és legfőképp a félelmeimmel és gyengeségeimmel. Meg kell tudnom bocsájtani önmagamnak és „az ellenünk vétkezőknek”, a negatív érzéseket el kell elengednem, hogy a helyére békét, szeretetet és vidámságot tegyek. Igazából nem KELL, hanem csak ez az egy út van. Mert így leszel csak igazán boldog.

Köszönöm. Hálás vagyok nektek!