Malévos dámák, rettegett főnök és bizarr válogató - Így vettek fel légiutaskísérnőnek

A válogató

Aztán megkezdődött a megnyitó. Röviden elmondták, hogy több fordulós lesz a felvételi, minden kör után valaki hazamegy, és sok sikert. Gyorsan kerestem egy számítógépet a hotelban, majd a recepciós segítségével egy gyorsan összedobott önéletrajzot nyomtattam, mert nyilván a tegnap megszerkesztett otthon maradt. Az első kör pár perces volt, röviden be kellett mutatkozni, stílusosan mondtam magamról két mondatot angolul, majd teljes nyugalommal, csendben vártam a következő kérdést az előttem ülő, öt fős társaság tagjaitól, akik szinte fel sem néztek a papírjukból. Egy külföldi akcentussal beszélő, szigorú tekintetű nő a csendre felfigyelve rám nézett, és annyit kérdezett: "That's it?" Hát, mondom "Yes." Majd a Thank you, goodbye után kissé zavartan kijöttem a teremből.

Lakótársaim előttem voltak bent, így már izgatottan vártak rám. "Na? Milyen volt?" "Csomagolok és megyek haza. Elszúrtam." - totál biztos voltam benne, hogy valami nagyon frappánsat vártak, így kissé csalódottan leültem a hotel lépcsőjére, és vártam. Egy, másfél órás várakozás után kijöttek a bizottság tagjai közül ketten és kihirdették a továbbjutók számsorát. Mivel a lakótársaim közvetlenül előttem mentek be, egymás utáni számokat kaptunk. "...67. 84. 112. 113. 114. ..." Száztizennégy? Az én vagyok. Szilviék már ujjongtak, de én fel sem fogtam. "Bent vagyunk, bent vagyunk a második körben!" - ujjongták. Hát ezt nem hiszem el. És így ment ez egész nap. Minden kör után úgy jöttem ki, hogy totál nem ezt kellett volna. A hármas számcsoport ennek ellenére minden kör végén elhangzott. A legutolsó, fél órás interjú előtt sem mertem bizakodni, hiszen ismertem a "szerencsémet". Mindig az utolsó körben esek ki. Az interjú fél órája jól telt, bár szerintem néha pimasz válaszokat adtam, de biztos voltam benne, ha másért nem, az élményért érdemes volt eljönni. Hát nem mindennapos kiválasztás, az biztos. Megígérték, hogy hamarosan értesítenek, de bele telhet pár napba is, hiszen sokan vagyunk.

Fotó: toptenpack.com/success-wallpapers