Ajándékozás mindenáron? - A karácsony árnyoldala

A kérdést szó szerint értsd. Mindenképpen pénzbe kell kerülnie az ajándéknak? Illetve mindenképpen ajándékozni kell karácsonykor?

Kell vagy van is kedved?

"Szeretlek és ezt azzal is ki akarom fejezni, hogy karácsonykor veszek valamit Neked. Mint mindenki más." Ez is egy opció. Persze. Meg ez is: "Szeretlek, és mivel karácsonykor kötelező ajándékot venni, pénzt is költök rád." De ez is: "Szeretlek és megleplek valamivel, ami nem kerül pénzbe és szívesen készítem." És ez is: "Jajj, most ez muszáj?"

Olyan sokszor látom, hogy az emberek frusztráltan rohangálnak üzletről-üzletre, űzik a tökéletes, vagy a muszáj ajándékot és mindezt azért, hogy kicseréljék a pénzüket a másikéval. Mák, ha legalább olyan ajándékot kapnak, aminek örülnek is, nem csak tiszteletből mosolyognak az átadáskor. Ráadásul sokan kölcsönökbe is bonyolódnak, de vajon miért? Ezt várják el tőlük? Kik? Talán csak mi, többiek, akik anyagiassá tettük a szeretet ünnepét?

Persze, minden ember más, nem tisztem megítélni és nem is akarom megmondani a tutit, hogy mi az etalon ajándék vagy tett, inkább csak az a költői kérdésem, hogy "Muszáj ezt és muszáj most?"

Nem vagyok karácsonyellenes, sőt, nagyon szeretem a várakozás hangulatát, amit a Gondolatblog eddigi karácsonyi témájú cikkei is sugallnak. Én például évek óta kézműves ajándékot adok, olyan módszereket használva, amit szeretek, az ajándékok pedig elfogyaszthatóak, és még némi praktikus kellékkel is kiegészítem. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy kötelességből adunk, és ez frusztráló, ráadásul megöli a szeretetteljességet, nem? 

Mit gondolsz, nem örülnének jobban a szeretteid, ha egy egyszerű napon lepnéd meg őket ugyanazzal, amivel ilyenkor kötelezően teszed? Egy LIKE-kal kifejezheted, ha Te is ezen az állásponton vagy!
Olvasd el a tegnapi bejegyzést is!

Fotó; Leadfotó: doctortoyou.com.au