Nőből anyukaszerű lény - Avagy az anyák metamorfózisa

Szeretek csinosan öltözködni. Nem mondom, hogy csak és kizárólag márkás cuccaim vannak és ár tekintetében sem a méregdrága ruhák a nyerők, de nekem nagyon fontos a megjelenés.

Az elanyásodás folyamata

És ezzel a férjem is alapvetően így van. Neki sem okoz gondot, hogy ha ingben, nyakkendőben, esetleg öltönyben kell bárhol is megjelennie.

Több ismerősömnek is született gyermeke és legtöbbször azt láttam, hogy valahogy elfelejtenek a gyermek mellett magukkal törődni megszűnnek nőnek és férfinak lenni és átmennek anyuka- és apukaszerű lényekbe. És az én nagy félelmem az volt, hogy rám is ez a sors vár. És ebből megszületett a teóriám, amelyet nap mint nap látok beigazolódni.

Az anyukaszerűek

Nos, anyukaszerű az, aki lapostalpú, kitaposott cipőben, kopott, esetleg lyukas és minden esetben ételmaradékos farmerban, kinyúlt, felismerhetetlen színű, a kelleténél egy számmal nagyobb pólóban műanyagmotorral a hóna alatt, cumival a kezében (néha a szájában) tol egy babakocsit, amiben nem ül gyermek, mert az valahol mellette szaladgál vagy földet túr és hangyát eszik. Mindez kiegészülhet smink nélküli ápolatlan arccal, lenövéssel és kopott- vagy hiányos műkörömmel. És mindig többes szám első személyben beszél.

Az apukaszerű ember

​És milyen az apukaszerű ember? Rendszerint vonszolja magát, mozgásából hiányzik az erő, a férfiasság. Maszatos pulóvere, kitérdesedett nadrágja van, amiből az öv hiányzik vagy erősen kopott. Haja kócos, a fül környékén hosszú, egyáltalán nem frissen nyírt.

Szemei karikásak, tekintete enyhén üveges, rendszerint legalább 6 szatyrot cipel, ebből egy női táska is lehet, farzsebéből plüss állat kandikál ki. Hangja nem lágyan dörmögő, hanem fátyolos, fásult. Ő is gyakran beszél többes szám első személyben beszél.

Fotó: buzzqutoes.com

Veszélyes metamorfózis

Ez egy eltúlzott rémkép, de valljuk be, a típusok beazonosíthatók. Jó esetben mindketten átalakulnak, így nem frusztrálják egymást, de ha csak az egyik fél, akkor a másikat nagyon zavarhatja a metamorfózis. Ma már tudom, hogy mind kissé anyuka- és apukaszerűvé válunk. Én is vettem fel ilyen attitűdöket. A táskámban mindig van egy plüssállat (aki a gyermek kérésére elkísér dolgozni).

Előfordul, hogy homok van a cipőmben, mert ez a játszótéren elkerülhetetlen és én is szoktam botokat cipelni. Néha a férjem is 3 szatyororral, futóbiciklivel és alvós plüssállattal rohangászik. Ez elkerülhetetlen, mert ezek a kellékek életünk részévé váltak. De abban biztos vagyok, hogy a jól ápoltságot, eleganciát így is meg lehet tartani, csak melósabb. Tehát ma már nem félek a jelenségtől, de azért sokat dolgozom azon, hogy nő maradhassak.

Ha tetszett a bejegyzés, nyomj egy lájkot vagy oszd meg a cikket másokkal is!
Olvasd el ezt is: Egyenrangúság? - Hát persze!

Fotó, Leadfotó: huffingtonpost.com