Kinek jobb, tehetségesebb, szebb a gyereke? - Az anyák közötti versengés margójára

Nem kell mindig nyerni
Vajon miért téma és elvárt téma az, hogy ki miben az első? Miért ez tölt el büszkeséggel? Nem lehetne, hogy csak simán arra legyünk büszkék, hogy egyre nagyobbak, szebbek és okosabbak lesznek? Hogy egyre többet tanulnak a világ dolgaiból? Hogy érdeklődők? Nyitottak? És még mindig őszinték? Mennyivel nagyobb értékek ezek, és így nem is kell egymáshoz méregetni őket. Miért kényszerítjük őket már 3-4 évesen egy versenybe? Mert ezt bizony mi generáljuk, és ilyenkor olyan elvárások elé állítjuk őket, amelyekre még lehet, hogy nem is érettek. Nem azért nem tudják, mert lassúak, buták, egyszerűek, lusták, hanem azért, mert vagy nincsenek rá készen, vagy merőben más dolgok érdeklik őket.
Vajon mennyire mellőzhetők egy beszélgetésből ezek a sémák? Nekem nehezen megy, de általában sikerül és jobb érzés, mert nem kell legyőzni a másik felet. Közben annyi, de annyi értéket fel tudok fedezni a gyermekemben, olyanokat, amelyek a rajzolási technikáktól és a biciklizés sebességétől teljesen függetlenek.
Ha anyaként te is inkább kimaradsz a versengésből, akkor nyomj egy lájkot, vagy oszd meg másokkal is a cikket!
Olvasd el az előző bejegyzést is!


























