Minél türelmetlenebb vagyok, annál inkább teszek azért, amire vágyom

Egy kis önkritika néha nem árt... Legalábbis ezt mondják. Nos, türelemről volt szó és rengeteg türelmetlen embert ismerek... És talán én is az vagyok! Ezen persze megint agyalogtam kicsit ;)

Minek várni?

Mert ugye, felmerül a kérdés, hogy mire is vár az ember? Vonatra, buszra, válaszra...stb. Számtalan dologra lehet várni, sőt; ha kitartó vagy, az egész élet lehet várakozás valamire. De a tökölés is csak döntés kérdése, mint a „nem zabálok, mert kövér leszek” kijelentés is.

Néha nem fér a fejembe, hogy minek várni? Ez olyan dolog, mintha direkt pazarolnád az időd, ami megadatott. Én szeretek lassan élni, értem ezalatt, hogy nyugodtan. De döntéseket is tudok hozni, mégpedig ugyanabban a században, amelyben felmerülnek. Türelmetlen... Nagyon negatívan használják ezt a szót, pedig talán nem is annyira az!

Gondolj bele, mennyi dolog lehet, amit azonnal szeretnél? Egy csoki, egy csók, egy ölelés, egy ruha, egy munka, egy válasz, egy lehetőség... Végtelen a felsorolás. Igazából azoktól hallom gyakran a türelmetlen szót, és el lehet hinni; sokat, sokan, sok dologra, helyzetre, sok –másik- emberre használják, magukra sosem.

Minél türelmetlenebb vagyok, annál inkább teszek azért, amire vágyom

A türelmetlen emberekben, akiket már neveztek így a környezetemben... Sokkal inkább a példaértékűeket látom. Kedvelem bennük ezt az égő tennivágyást, azt ahogyan tudják, mit akarnak. Ez nem jelenti, azt, hogy valaki ész nélkül rohan bele a világba, sokkal inkább, hogy amikor tudja, mit akar, akkor nem toporog, hümmög, hanem elindul.