Agymenő blog - Mindenáron férjhez menni?

Miután ma hosszan beszélgettem az egyik legjobb barátnőmmel, elgondolkodtam, hogy miért tartják az emberek, de főként a nők tűzön égetendőnek, ha valaki nem óhajt árkon-szakadékon át férjhez menni???

Valahogy félreértik az egész helyzetet: mi, a rosszak nem a házasságtól menekülünk, sőt! Sokkal inkább abban hiszünk, hogy értéke van az ígéretnek, amit egy csodás fehér ruhában teszünk. Nem mindegy, hogy kivel hoz össze a sors, hogy valóban hiszem-e azt, amit mondok, akkor és ott biztos vagyok-e abban, hogy AZT a férfit akkor is szeretni és óvni fogom, ha épp a pokolba kívánom… Igen, biztosan tudni akarjuk, hogy a hullámvölgyek legmélyén is stabilan fogunk állni.

Önállóságunk nem a feminizmusnak köszönhető, hanem a kényszernek, amit a feminizmus ránk mért. Senki nem kérdezte meg, hogy akarjuk-e? De ha így alakult, tudunk élni vele. Baj? Csak annak, aki nem érti, hogy mennyire más egy nő otthon!

Nem azért nem dobtuk a kukába a mirtuszt 20 évesen, mert nem akartuk, hanem mert nem éreztük, hogy akarjuk. Nagy különbség! Akinek ehhez szépség is társul, azt végképp halálra ítélik és találgatások mennek, hogy miért nem kelt el még?!

Számos nőt ismerek, akik csak azért hordják a gyűrűt, mert "ideje volt"… Szép jövő. Persze, össze kell csiszolódni, de fergeteges válások és megcsalások fenyegetnek még biztos döntés esetén is… Lássuk be, hogy ennek az esélye milliószorosára nő, ha nem vagyunk biztosak.

Sem sajnálni, sem megvetni, sem lenézni nem kell azt, aki nem egy férfitól várja a boldogságot (vagy a boldogulást), hanem kész emberként akar döntést hozni. Egy instabil személyiség, ami még változik… Más utat is választhat. Hiszem, hogy a tapasztalat, a pofonok, amiket kapunk: a javunkra válik és toleranciává alakul, megértéssé. Könnyebben legyint az ember az izgalmakra, ha tudja mit hoznak magukkal.

Jobban megvetem azt, aki a férje és gyereke mellett próbálgatja az életét, ezzel komoly sérüléseket okozva… Nem kell okosan szeretni, de lehet okosan élni!

Ha valaki ítélkezik, mert szerinte a másiknak már régen ezt vagy azt kellett volna tennie, próbáljon meg belegondolni, hogy miért nincs úgy? Nem könnyű megérteni, de sokat mond, hogy nem mi megyünk égnek-világnak, és nem mi díszítjük a bárpultok szélét minden hétvégén, hanem TI! Miért is nem vagytok otthon a férjeitekkel és a gyerekeitekkel? Miért mentek minden adandó alkalommal buliba, csajos nyaralásra, ide-oda? talán mert nem ott van a helyetek, ahova szegődtetek… Ti is tudjátok, és az is, aki rátok néz.

Soha nem mondom, hogy soha, de érzem, hogy amikor MI meghozzuk a döntést… Az igazi lesz. És azon kevesek közé fogunk tartozni, akik erős hegyként tekintenek a házasságukra, akik életük legerősebb szövetségébe lépnek be, amit nem akarnak feldúlni vagy elárulni, amit mások kívülről nem képesek támadni.

Ugyan, nem engem ért ilyen atrocitás, de felháborított és minden leírt szót komolyan gondolok.