A legjobb sós és édes vendégváró falatok - Receptekkel
Az ünnepi alkalmak, a cuki családi barátainkkal való hétvégi találkozások miatt, és persze amiatt is, hogy Lölő már nagylány, egyre többször ugrok neki a sütésnek. Ugyan nem vagyok még elképesztően jó cukrász, de azért szerencsére van (ki)sütnivalóm. Ráadásul eheti anya, apa, gyermek, sőt, „cukorérzékeny” is!
barizsuzsi - blogger
Mindig a tűzhelynél
Noha rendületlenül főzök otthon (majdnem) mindennap, a kajás bejegyzéseim elmaradtak mostanság. Elárulom: nem mindig lelkesedem a tűzhely előtti forgolódásért, magamért valószínűleg nem is sűrűn tenném meg, de a szép kis családomért bármikor és bármit. Jó pár receptemmel korábban már te is találkozhattál: megmutattam például, hogyan készült Lölő első zabpelyhes keksze, és olvashattál arról is, hogyan trükköztem, amikor a csemetém úgy gondolta, inkább csóválja a fejét evés helyett. Nem mondom, hogy nem vártam azt az időszakot, amikor már mindent ehet, és nem kell feltétlenül variálni, hogy felnőtt és gyermek is elégedett legyen az asztalnál. Hozzáteszem: attól, hogy Lölő mindjárt két éves, és elméletileg azt eheti, amit a felnőttek, az ételeket nem borsozom, sózom, fűszerezem, füstölt húsozom halálra. Szóval, ha esetleg ebédre jössz hozzánk, a sót és egyes fűszereket ne az ételben, hanem az asztalon keresd! :)
Sütős anyuka szerettem volna lenni…
Fiatal felnőtt voltam, amikor azon fantáziáltam, vajon tudok-e olyan anyuka lenni, aki finomságokat süt majd a csemetéjének. Lölő születése után jött a válasz: nem annyira. Aztán persze rájöttem, hogy amikor ismerkedem épp a gyermekemmel meg úgy általában az anyasággal, nem feltétlenül elsődleges, hogy ilyen-olyan csavart, tekert, töltött, csöpögtetett, meghintett süteményeket készítsek. Az ünnepi alkalmak, a cuki családi barátainkkal való hétvégi találkozások miatt, és persze amiatt is, hogy Lölő már nagylány (így segíteni is tud, ráadásul, azért már „bonyolultabb” sütiket is ehet) egyre többször ugrottam neki a sütésnek. Nagyon szeretem, mondhatni, jó kis hobbim lett.
…és végül sütős anyuka lettem
Nem lettem sem cukrász, sem pék, de amit szeretnék, el is készítem. Ráadásul több szempontot is figyelembe véve: ehessék gyerekek, felnőttek, „cukorérzékenyek”, és na, jó, még legyen finom is! Bevallom, az alábbi két recept nem az én érdemem (hanem az Egy IR-es Írországban nevű bloggeré), a siker viszont igen! :) Merthogy némi változtatással, „barizsuzsisítással” ugyan, de olyan fantasztikus vendégváró falatok készültek a kis konyhánkban, hogy csak na! Mutatom.
Oldalak
Hirdetés
