Veronica Franco, a nő, aki meghódította Velencét és egymaga leküzdötte az inkvizíciót

Veronica Franco a 16. századi velencei reneszánsz egyik legelképesztőbb és legösszetettebb alakja volt.

Veronica Franco sokkal több volt, mint egy szép arc

A történelem nem csupán ünnepelt szépségeként emlékszik rá, hanem önálló irodalmi hanggal rendelkező költőként, szellemi formálóként és a női jogok korai harcosaként is. A 16. századi Velence társadalmában a nőknek nem volt túl sok opciójuk: vagy férjhez mentek, zárdába vonultak, vagy pedig kiszorultak a társadalom peremére. Létezett azonban egy szűk elit kategória, a cortigiana onesta avagy az úgynevezett „becsületes” vagy művelt kurtizán.

A közönséges utcai kéjhölgyekkel (cortigiana di lume) ellentétben a művelt kurtizánok komoly oktatásban részesültek: latinul tanultak, jártasak voltak a filozófiában, a történelemben, a zenében és a költészetben. Veronica Franco nemcsak a szépségével, hanem a szellemes társalgásával, éles eszével és műveltségével láncolta magához a korszak államférfijait, művészeit és nemeseit.

Veronica édesanyja maga is kurtizán volt, aki korán felismerte a lánya tehetségét, ezért mindent megtett, hogy megfelelő oktatásban részesítse. Fiatalon férjhez ment egy idős orvoshoz, de a házasság kudarcba fulladt. Veronica elhagyta a férjét, visszakérte a hozományát, és független nőként a saját lábára állt. 1574-ben, amikor a leendő III. Henrik francia király Velencébe látogatott, Veronica volt az, akit a köztársaság vezetői vendéglátóként a figyelmébe ajánlottak. A találkozásuk emlékére Veronica egy saját miniatűr portréját és két versét ajándékozta a királynak.

Kattints a további képekért!

Leadfotó: GettyImages