Hermann Péter: Ebben a történetben mindenkinek megvan a maga igazsága

Október 17-én kezdi vetíteni a TV2 új, saját gyártású thriller-minisorozatát, a Keselyűt.

Sorozatgyilkos csap le a népszerű rádiósra

A négyrészes széria szombat esténként, a Megasztár után kerül képernyőre. Középpontjában Szigethy Zalán, az ország egyik legnépszerűbb reggeli rádiósa áll, akit nap mint nap milliók hallgatnak, miközben magánéletében és a munkahelyén is egyre súlyosabb feszültségekkel küzd. Élete akkor vesz sötét fordulatot, amikor felbukkan egy brutális sorozatgyilkos, aki élő adásban veszi fel vele a kapcsolatot, és klasszikus magyar versekkel üzen.

A tettes baljós rejtvényekkel és költeményekkel kommunikál, miközben mindig egy lépéssel a hatóságok előtt jár. Úgy tűnik, Zalán legféltettebb titkait, múltját és félelmeit is ismeri. A rádiós kétségbeesetten próbálja megvédeni a családját, miközben két tapasztalt nyomozó versenyt fut az idővel, hogy elkapja az elkövetőt – ez az ügy akár pályájuk utolsó nagy nyomozása is lehet. A sorozat kreatív producerét és showrunnerét, Herman Pétert az adaptációról, a forgatásról és a Sebestyén Balázs pályakezdéséből kölcsönzött valós jelenetről kérdeztük.

Hogyan született meg az alaptörténet? Te találtad ki?

Nem, nem. Az egész folyamat a regénnyel kezdődött, de az első igazán fontos lépést Bodzsár Márk tette meg, aki kitűnő forgatókönyvíró és rendező. Ő írta meg a regény alapján a forgatókönyv első változatát, és talán a legfontosabb eltérést is ő találta ki: hogy a regénnyel ellentétben ne egy pizzériatulajdonos legyen a gyilkos „kiszemeltje”, hanem egy rádiós műsorvezető. Kezdetben Márkkal ketten dolgoztunk az anyagon, de később más munkái elszólították, pedig eredetileg rendezőként is számítottam rá. Ezután Bárány Mártonnal folytattuk a forgatókönyv kidolgozását, és bár több rendezővel is beszéltem, végül régi barátomat és kollégámat, Kovács Istvánt kértem fel, akivel együtt dolgoztam a Király című sorozatban is. István már a forgatókönyvírás utolsó szakaszába is bekapcsolódott. Márk erős humort hozott az anyagba, István pedig inkább drámai alkat, a szó legnemesebb értelmében. Ezért végül úgy alakítottuk tovább a forgatókönyvet, hogy közelebb kerüljön az ő alkotói világához.

Hogyan zajlott a casting? Milyen szempontok alapján választottátok ki a szereplőket?

Ez is közös munka volt. Főszerepet játszott benne István, hiszen rendezőként több olyan színészt is jól ismer, akikkel szeret együtt dolgozni. Dér Zsoltot például ő javasolta a főszerepre, és bevallom, erről nem is volt sok vita. Zsigmond Emőke inkább az én választásom volt Adél szerepére, de ebben is egyetértettünk. A castingban természetesen meghatározó a rendező, nekem pedig showrunnerként volt javaslati és vétójogom is, de jó alkotói együttműködésben ezekkel nemigen kell élni. A szereplők kiválasztása hosszabb folyamat: ugyanazt a színészt gyakran kétszer-háromszor is visszahívjuk, mert azt is látnunk kell, hogyan működik együtt a többiekkel. A nyomozóknál különösen fontos volt, hogy két jól összecsiszolódó, úgymond „nyugdíjas hangulatú” karaktert találjunk.

Nagyon rövid idő alatt forgattátok le a sorozatot. Milyen volt a forgatás és a közös munka?

Igen, összesen 34 napunk volt. Forgatás közben – főleg egy sorozatnál – már nincs sok lehetőség nagyobb változtatásokra, legfeljebb apróságokra. Minél alaposabb azonban az előkészítés, annál gördülékenyebb a munka. Most nagyon jó csapat jött össze, ami elsősorban Czeglédi Attila executive producernek köszönhető. Külön szeretném kiemelni Dévényi Zoltánt, a sorozat kitűnő vezetőoperatőrét: meghatározó szerepe volt abban, hogy a Keselyű ilyen karakteres, filmszerű képi világot kapott. Végig flottul ment minden: nem volt szükség plusz forgatási napra, tartani tudtuk a tempót. Ez is azt mutatja, hogy ha az ember jó csapatot választ, és mindenki alaposan felkészül, akkor egy ennyire feszes forgatás is működhet.

Hogyan alakítottátok ki a sorozat zenei világát? Hogyan illeszkedik a történethez?

Szerintem óriási szerepe van a zenének, és azt szerettük volna, hogy ezúttal eltérjen a megszokott trendektől, legyen szokatlan és izgalmas. A sorozat zenéjét Faltay Csaba szerezte. Az alapgondolat az volt, hogy a zene sokszor furcsa, akár emberi hangokból épüljön fel, mert a hangnak az egész sorozatban meghatározó szerepe van. Van egy rádiós, aki a hangjából él, egy sorozatgyilkos, aki hangokat utánoz, és nem akarom lelőni a poént, de a végkifejletben is kulcsszerepet kapnak a hangok.

Mi alapján válogattátok össze a verseket?

A regényből vettük át azt az ötletet, hogy a sorozatgyilkos mindig egy verssel üzen, és ezt nagyon megszerettük. A költeményeket mindig a történethez igazítottuk. Az első áldozatnál például olyan művet kerestünk, amely az ő személyére utal. Elsősorban közismert magyar versekben gondolkodtunk, vagy legalább ismert költők műveiben. Ebben volt tudatosság: valljuk be, a versolvasás ma már nem különösebben divatos, mi pedig ezzel egy kicsit a régi világ és a régi értékek felé akartunk visszanyúlni.

Szerinted miben más ez a történet, mint egy hagyományos nyomozós krimi?

Egy kicsit azért, mert mi írtuk. (Nevet.) Azt is szem előtt tartottuk, hogy valahol minden szereplőnek megvan a maga igazsága: egyikük sem csak jó vagy csak rossz. Zalán egy ellenszenves perszónát épített maga köré, de valójában jó ember, aki imádja a gyerekét; ha más utat járt volna be, egészen mássá válhatott volna. A gyilkosról is kiderül, honnan indult, és mi formálta olyanná, amilyenné végül vált. Ettől a történet talán valamivel mélyebbre ás, mint egy hagyományos krimi – bár számos kiváló ellenpélda van, és a Keselyűt inkább azok mellé helyezném.

A sorozat több alkotója és szereplője társadalomkritikaként beszélt róla. Te hogyan látod?

Én nem nevezném kritikának, az talán túlzás. Inkább görbe tükör. Életem jelentős részében kereskedelmi televízióknak dolgoztam, ezért én lennék az utolsó, aki kívülről bírálja ezt a világot. De a sorozat mégis tükröt tart annak a médiaközegnek – és tágabban annak a világnak –, amelyben élünk.

Tudjuk, hogy a sorozat egyik jelenetét Sebestyén Balázs pályakezdésének egy valós epizódja inspirálta. Miért nyúltatok ehhez a történethez?

Fontos leszögezni, hogy Szigethy Zalán fiktív karakter. Nem Sebestyén Balázs. Balázs az egyik kiindulópont, nem ő a megfejtés. A filmes világban egyáltalán nem ritka, hogy valós személyek inspirálnak egy-egy szereplőt. Az a bizonyos jelenet valóban megtörtént, és a felvétel ma is megtalálható az interneten, de mi nem egyetlen emberre akartunk utalni vele, hanem egy jelenségre. A felvétel a Z+-os korszakban készült, de csak évekkel később, 2007-ben került ki az internetre, amikor már egyikünk sem dolgozott ott. Amikor viszont a jelenetet rögzítették, én voltam Balázs főnöke, ezért ez a történet bizonyos értelemben rólam is szól. Számomra arról is beszél, hogyan gondolunk tíz, húsz vagy harminc évvel később arra az emberre, aki valaha voltunk: letagadjuk-e, vagy vállaljuk. Valamilyen hasonló története szinte mindenkinek van.

A Keselyű sorozat további cikkei itt találhatóak!

Leadfotó: TV2