Kovács István: Amikor elolvastam a forgatókönyvet, azonnal tudtam, hogy meg akarom rendezni

Október 17-től kezdi vetíteni a TV2 a legújabb saját gyártású thriller-minisorozatát, a Keselyűt, az indulás előtt pedig a sorozat rendezőjével, a többszörös díjnyertes Kovács Istvánnal beszélgettünk.

Sorozatgyilkos csap le a népszerű rádiósra

A négyrészes széria minden szombat este, a Megasztár után kerül képernyőre. A cselekmény középpontjában Szigethy Zalán áll, az ország népszerű reggeli rádiósa, akit milliók hallgatnak nap mint nap, ám a magánéletében és a munkájában is komoly feszültségekkel kell megküzdenie. A cselekmény akkor vesz sötét fordulatot, amikor egy brutális sorozatgyilkos csap le, aki élő adásban veszi fel a kapcsolatot a műsorvezetővel, és klasszikus magyar versekkel üzen.

A tettes baljós rejtvényekkel és elgondolkodtató költeményekkel kommunikál, miközben mindig egy lépéssel a hatóságok előtt jár. Úgy tűnik, a gyilkos tisztában van Zalán legféltettebb titkaival, múltjával és félelmeivel is. A műsorvezető kétségbeesetten próbálja védeni a családját, miközben két tapasztalt nyomozó versenyfutásba kezd az idővel, hogy elkapja az elkövetőt – számukra ez az ügy akár a karrierjük utolsó nagy állomása is lehet.

A minisorozat rendezője a Los Angelesben élő Kovács István, aki pályafutása során több neves díjat is elnyert már. Ostrom című diplomafilmje 2018-ban Bronz Diák-Oscar-díjat (Student Academy Award) nyert a nemzetközi fikciós rövidfilm kategóriában. 2017-ben a Szürke senkik című alkotása Magyar Filmdíj a legjobb tévéfilmes rendezésért díjat kapott, 2016-ban pedig a Betonzaj című munkájáért vehette át a legjobb kisjátékfilmért járó díjat.

A Keselyű kapcsán arról beszélgettünk vele, miben egyedi ez a történet egy szokásos thrillerhez képest, hogy zajlott a forgatás és hogyan álmodta meg a sorozat „nem szokványos” zenéjét.

Mit szóltál a forgatókönyvhöz? Ezt egy az egyben megkaptad, vagy te is írtad?

Komoly bizalmat kaptam a producertől Czeglédi Attilától és a kreatív producer, Hermann Pierre-től, mikor a megkeresés után elmondták, hogy szerintük ezt velem tudnák leginkább elképzelni. Mindkettőjüket ismerem évek óta és dolgoztunk már együtt. Amikor elolvastam a forgatókönyvet tudtam, hogy ez egy olyan film, amit szeretnék megrendezni, mert itthon ilyen anyag még nem igazán készült, egy-két kivétellel. Leginkább a negyedik rész, ami miatt azt gondoltam, hogy ez egy lehetőség valami igazán izgalmas létrehozására, ami rendezőileg és művészileg is óriási kihívás.

Mitől más ez a történet, mint egy egyszerű nyomozós sztori? Például ettől a bizonyos negyedik résztől?

Végig page turner volt a négy forgatókönyv, szinte együltömben olvastam végig az egészet. Ez már önmagában jó jel volt és úgy voltam vele, ha erre a könyv képes, akkor a film is képes lesz. Tulajdonképpen az írás minősége tetszett meg elsőre.

Aztán ahogy történet rétegei megjelentek és tudott olyan traumákat és generációs problémákat érinteni, amit ritkán szoktak az ilyen típusú sorozatok. Olyan jelenségeket dolgozott fel, ami nagyon mai és ettől méginkább szerettem volna foglalkozni vele.

Ezt akartam is kérdezni, mert a sajtótájékoztatón megoszlott a vélemények a színészek között arról, hogy mennyire mondható társadalomkritikának, de akkor szerinted is van benne ilyen.

Szerintem van, közöl valamit arról, amiben élünk, ebben biztos vagyok.

A verseket hogy választottátok ki, miért pont azok lettek azok?

A versek adottak voltak, de voltak pontok, ahol a történet alakulásához kellett keresnünk megfelelő verset, hogy az jól működjön az új ötletekkel. A forgatókönyvírás utolsó fél évében vettem részt, és akkor is volt olyan, hogy kifejezetten, az adott szituációhoz kerestünk verset, hogy működjön a dramaturgia.

A casting hogy zajlott, hogy választottátok a szereplőket? Köztük ugye volt több olyan is, akivel már dolgoztál együtt korábban?

Nem volt eldöntve szinte egy szerep sem, de egy dologban biztos voltam: Dér Zsoltban. Őt már az első castingra is úgy hívtam, hogy bízom benne és nagyon látom őt ebben a szerepben. Aztán már az első castingon olyan teljesítményt nyújtott és úgy ráérzett a szerepre, hogy nekem nem maradt kétségem. Alapvetően minden szerep nyitott volt, persze voltak olyanok, akikkel már dolgoztam együtt korábban, ilyen volt Trill Zsolt vagy Sztarenki Dóri, így behívtam őket castingra, és nem is csalódtam bennük. Szeretem, hogy velük van egy közös bizalom, nyilván nem lehet minden filmben ugyanazokkal a színészekkel dolgozni, mert van olyan karakter, ami nem rájuk illik, de amikor ilyenről nincs szó, akkor szeretem őket elhívni, megnézni, és azt is tudom, hogy jól fogják eljátszani.

Milyen volt a forgatás? A csapat meg a közös munka? Nagyon rövid idő alatt, mindössze 34 nap alatt forgattátok le.

Igen, elképesztően feszített volt a tempó, de nagyon erős csapat volt és jó energiáink voltak. Persze ehhez az is kellett, hogy olyan emberekkel dolgozzak együtt, mint az operatőr Dévényi Zoli vagy a harmadik és negyedik rész vágója Duszka Péter, akikkel a Színház- és Filmművészeti Egyetem óta alkotunk közös csapatot és szinte fél szavakból megértjük egymást. De más stábtagokkal is több közös munkán vagyunk túl: Faltay Csaba zeneszerzővel egy évtizedes munkakapcsolatunk van, Csabai Attilával (első és második epizód vágója) is dolgoztunk már korábban, Szendrő András fővilágosítóval és csapatával, Bényei Andrea gyártásvezetővel és csapatával is és sorolhatnám… Valójában sokat készültem egyedül és közösen az alkotótársakkal és a színészekkel, hogy a forgatáson már mindannyian egy irányba haladjunk és a lehető legkevesebb kérdés merüljön fel. Ehhez nagyon fontos volt a produceri háttér, amit Czeglédi Attila adott, aki minden nap ott volt és azon dolgozott, hogy valahogy kihozzuk a lehetőségekből a legtöbbet. Természetesen nélkülözhetetlen volt az a komoly, kreatív munka és gondolkodás, amit Hermann Pierre kreatív producerrel folytattunk, aki bízott bennem és mindig megtaláltuk a legjobb utat egy-két megoldás keresésénél. Csak így, ezekkel az emberekkel, egy jól felkészült csapattal lehetett ezt a tempót végig tartani úgy, hogy jó döntések szülessenek.

A zenét hogy választottátok ki?

Amikor először olvastam a forgatókönyvet, a sorozatgyilkos járt a fejemben, zenét hallgattam és eközben rábukkantam egy általam ismeretlen trackre, ami teljesen fejbevágott. Azt éreztem, hogy ha a szóban forgó karakter zene lenne, akkor ez lenne az. Úgyhogy azt gondoltam megtaláltam azt a tracket, ami a gyilkosnak a dedikált zenéje, és onnantól kezdve az összes többit is ez inspirálta, ebből nőtt ki a zenei háttér. Faltay Csaba pedig, akivel már korábban is dolgoztunk együtt a Szürke senkikben meg más kisebb munkákban is, nagyon ráérzett arra a típusú zenére, amit szerettem volna. Az biztos, hogy merész soundtrackje van a mozinak.

A sminkeseknek meg a maszkosoknak mekkora szerepe volt, hogy választottátok ki őket?

Alapvetően az operatőrrel és a gyártással közösen kerestük a megfelelő szakembereket, akik tudják hozni azt a minőséget, amit kell. Így szűkült le a kör, aztán kiválasztottuk azt a sminkes csapatot meg azt a maszkmestert, Vajda Zsófiát, akiről tudtuk, hogy meg tudják majd csinálni tartva az elképesztő tempót. Végigbeszéltük velük, hogy a szereplőink külseje hogyan változik meg, ahogy halad előre a történet. Például Adél egy idő után már nem foglalkozik azzal, hogy milyen szép a sminkje, Zalán pedig egyre fáradtabb és egyre karikásabb a szeme… Ezek mind végig vannak gondolva.

A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy Sebestyén Balázs „inspirálta” az egyik jelenetet, miért éppen ő, és miért egy megtörtént jelenet lett, miért nem valami fiktív?

Ez adott volt, benne volt a forgatókönyvben az első pillanattól kezdve, úgyhogy azért sem foglalkoztam ezzel túl sokat. Persze ismertem a videót, de ennél tovább én nem mennék abban, hogy Sebestyén Balázs mennyire hasonlít erre a karakterre, vagy mennyire nem. Valójában ez egy jelenség, aki lehet Howard Stern is, Joe Rogan is, vagy bárki. Nem az a lényeg, hogy konkrétan kire asszociálunk ez alapján, ez csak egy kiindulópont a forgatókönyvben. Szerintem ez itthon jó felütés egy karakternek, mert rengetegen ismerik ezt a videót Balázsról, az emberek felkapják a fejüket, de más hasonlóságokat viszont nem keresnék közte és a főszereplő között.

A női főszereplő, Adél egy elég erős, határozott és ambiciózus nő, ebben mennyire jelenik meg a te nőképed?

Rendezőként az empátia a legfőbb feladatom. Adél az egyik legfontosabb karakter volt a forgatókönyvben, nekem ebbe a karakterbe kellett „belemásznom”, ahogy a színésznőnek is, ami egy hosszú folyamat. Ilyenkor átbeszéljük, hogy ki, mikor, mit és miért reagál, és ezen végig kellett lépdelnünk a színésznővel. Zsigmond Emőke egy fantasztikus színésznő, aki elemez, átgondol, érvel, megvédi és értelmezi a karakterét. Öröm vele együtt dolgozni. Adél karakterének megvannak a saját igazságai, mint az összes többi karakternek, a gyilkosnak is. A színésszel az a dolgunk, hogy ezeket megértsük és feltöltsük még több élettel és valósággal.

Akkor az is a forgatókönyv miatt volt benne, amit egyfajta „feminista nézőpontnak” lehet tekinteni, hiszen vannak benne olyan részek, hogy az apuka azt sem tudja, mi hol van a hűtőben?

Igen, abszolút, ezeket nem utólag adtuk hozzá, hanem ezek olyan jelenetek voltak, amik szerepeltek a forgatókönyvben és ezt kellett életre keltenie a színészeknek.

Azért kérdeztem, mert vannak olyan korábbi filmjeid, ahol kifejezetten érvényesül a női nézőpont, de akkor ezek szerint ez inkább a forgatókönyv volt.

Nekem viszonylag korán meghalt édesapám, ami azt eredményezte, hogy nők közt nőttem fel, és sokszor érzem úgy, hogy semmivel sem „gyengébb” a női nem. Nekem egy kemény édesanyám és egy kemény nővérem van, de mindig igyekszem egy karaktert nem úgy definiálni, hogy nő vagy férfi, hanem inkább hogy milyen. Aztán persze vannak olyan filmek, ahol szembejönnek azok a női dilemmák, ahol meg kell érteni, hogy itt mi történhet egy női karakterben. Például amikor Sztarenki Dóra a Betonzaj című filmben játszott kick-box harcost, akkor a rendezőnek egy dolga volt ismét, az empátia: hogy a karakter helyzetébe bele tudja élni magát. (A Betonzaj női főszereplője egy kick-box harcos, aki egy sorsdöntő meccs előtt tudja meg, hogy gyermeket vár, emiatt nagyon komoly dilemmába kerül, hogy mitévő legyen a helyzettel – a szerk.) Azt kell megpróbálni megérteni, hogy mit miért csinál az ember.

Leadfotó: Domokos Norbert