Mindenki azt hitte, a mutációk miatt változtak meg: A csernobili kutyák rejtélyét pszichológusok és genetikusok fejtették meg

A csernobili atomkatasztrófa óta eltelt évtizedekben a lezárt zónát visszafoglalta a vadvilág. A kutatók most megdöbbentő genetikai felfedezést tettek az ott élő kutyák vizsgálata során: kiderült, hogy a drasztikus változások mögött nem az állati mutációk állnak.

Sorsukra hagyták őket

Az emberiség történetének vitathatatlanul legnagyobb és legpusztítóbb környezeti katasztrófája kereken negyven évvel ezelőtt, 1986. április 26-án éjjel rázta meg a világot, amikor az ukrajnai csernobili atomerőmű 4-es reaktora egy végzetes teszt során felrobbant. A detonációt követő napokban több tízezer embernek kellett azonnali hatállyal elhagynia az otthonát, hátrahagyva szinte minden személyes holmiját. Pripjaty városából és a környező településekről alig 36 óra leforgása alatt több mint 47 000 lakost evakuáltak a hatóságok, akiket azzal a hamis ígérettel nyugtattak meg, hogy a kitelepítés csupán egy átmeneti óvintézkedés, és hamarosan visszatérhetnek a mindennapi életükhöz. A reaktor legrosszabb forgatókönyvének beteljesülésével azonban ez az ígéret tarthatatlanná vált, a lakók pedig soha többé nem térhettek vissza. A tragédia legsötétebb, sokszor elhallgatott fejezete, hogy a megrémült emberek a sietségben kénytelenek voltak sorsukra hagyni hűséges háziállataikat is. Bár a radioaktív szennyezés kezdetben rengeteg áldozatot követelt a magára hagyott állatok között, az anyatermészetet nem lehetett teljesen térdre kényszeríteni. Az elnéptelenedett utcákat és az elhagyott betondzsungeleket az évek során lassan, de biztosan elkezdte visszahódítani a burjánzó vadvilág.

A harminc kilométeres lezárt zóna a mai napig a Föld egyik legveszélyesebb és legmagasabb sugárzású területének számít, az élet azonban a várakozásokkal ellentétben elképesztő erővel tért vissza a tiltott övezetbe. A kutatók már 2015-ben megdöbbenve tapasztalták, hogy a reaktor romjai körül élő vadon élő állatok sokkal jobb állapotban vannak, mint azt a korábbi tudományos modellek jósolták. Sokan odáig mentek a következtetéseikben, hogy a radioaktivitás káros hatásai ellenére a természet kifejezetten jobban jár az ember pusztító jelenléte nélkül. A Szovjetunió bukása előtt a hatóságok fegyveres vadászokkal próbálták szisztematikusan kiirtani a zónában maradt állatokat, hogy megakadályozzák a sugárszennyezés továbbterjedését, de ezek a drasztikus törekvések is kudarcba fúltak, és a vadvilág győzedelmeskedett. A tudósok és genetikusok 2017 óta folyamatosan a helyszínen vannak, hogy tüzetesen tanulmányozzák a zóna legkülönlegesebb lakóit, a helyi kutyaféléket. A modern genetikai vizsgálatok és a viselkedéskutatások azóta egészen elképesztő, megdöbbentő eredményre vezettek, amelyek alapjaiban írják át mindazt, amit a radioaktív környezethez való evolúciós alkalmazkodásról eddig gondoltunk. Részletek a galériánkban.

Egy különleges, félig vad populáció születése a tiltott övezetben - A katasztrófa utáni tisztítási és kármentesítési munkálatok során a munkások folyamatosan olyan kóbor kutyákba botlottak, amelyeket a hajtóvadászatok során nem találtak meg a hatóságok. A dolgozók elkezdték gondozni, etetni és ápolni ezeket a legyengült jószágokat. Később az úgynevezett katasztrófaturizmus robbanásszerű térnyerése is hozzájárult ahhoz, hogy a kutyák új, vadon született generációi megtanuljanak sikeresen megbirkózni az emberi jelenléttel. Mára egy stabil, nagyjából 900 egyedből álló, félig vad populáció alakult ki közvetlenül az egykori erőmű környékén. Lapozz tovább, és ismerd meg az állatok belső falkarendszerét!

Kattints a további képekért!

Címlapfotó: GettyImages