Tudtad? Ezt az érzékünket veszítjük el elsőként, ha haldoklunk

Ez az érzék szűnik meg először – és ezért történik így

Az elsőként elveszített érzék a szaglás. A haldoklás kezdeti szakaszában a szaglás az, amely először megszűnik működni, és ennek tudományos magyarázata is van. A szaglásért felelős idegpályák az agy limbikus rendszerében találhatók, ami közvetlen kapcsolatban áll az emóciókkal, az emlékekkel és az ösztönös viselkedéssel. Ez az agyi régió az egyik legsérülékenyebb, és a vérkeringés vagy az oxigénszint csökkenésével különösen gyorsan leáll a működése.

Az agy nem egyenletesen, hanem prioritás alapján zár le bizonyos funkciókat. Amikor a test haldoklásra készül, minden energiát a létfontosságú szervek működtetésére fordít – például a szív és az agytörzs által irányított alapvető reflexek fenntartására. A szaglás ilyen szempontból „luxus” funkciónak számít, amit a test azonnal feláldoz, ha energiát kell megtakarítania. Ezért van az, hogy a halál közeledtével már a kedvenc illatok, az étel illata vagy a virágok sem érzékelhetők – még akkor sem, ha a haldokló szemét nyitva látjuk vagy úgy tűnik, reagál a külvilágra.

Az is gyakori jelenség, hogy a szaglás elvesztését a beteg nem is érzékeli vagy nem tudja már jelezni, mert ez a változás nem fájdalmas vagy látványos – egyszerűen csak megszűnik egy csatorna, amelyen keresztül korábban érzékeltük a világot. A haldokló talán már nem érzi az illatokat, de még hall, lát vagy érez érintést. Épp ezért különösen fontos a családtagok, ápolók és barátok részéről a tudatos jelenlét: ne az illatokra, hanem a hangokra, érintésekre és a nyugodt légkör megteremtésére helyezzük a hangsúlyt.

Mi marad meg utoljára – és mit érzékelhet még a haldokló? Cikkünk a következő oldalon folytatódik!